Kevesen tudják, hogy 56 évvel ezelőtt, 1963. december 17-én nyitották meg először a berlini falat. A nyugatiak hivatalosan rokonlátogatás céljára kiadott engedély birtokában kereshették fel a keleti szektort, azonban az NDK hatóságai igyekeztek ezek megszerzése elé a lehető legtöbb bürokratikus akadályt gördíteni. A határátlépés igénylésének lehetősége sem volt hosszú életű, hiszen 1964. január 6-án már megszüntették ezt, és a fal ismét áthághatatlanul állt a német családok közé. De miért került Európa egyik legnagyobb városának közepére egy vasbeton határzár?
Roger Scruton egyetemi karrierjével fizetett azért a könyvért, amit most a kezében tarthat az olvasó. A filozófus saját bőrén tapasztalta meg a nyolcvanas években, mit jelent a kirekesztés, az ellehetetlenítés, a véleményterror, a cenzúra: miután a Thinkers of the New Left (1985) című művében alapos, kritikai elemzését adta a kortárs újbaloldali gondolkodók munkásságának, kiadóját nyomás alá helyezték, könyveit leszedték a boltok polcairól, és Scrutonnak távoznia kellett az egyetemi katedráról is.
A város élő múzeum, amely féltékenyen őrzi a körülötte és benne zajló konfliktusok emlékeit. Ma is számos olyan helyszín akad, amely hősies mélabúval emlékeztet Budapest szenvedéseire, megpróbáltatására és szabadságvágyára. A magyar főváros a 20. század derekán a konfliktusok gyújtópontjában helyezkedett el. 1944–45-ös megszállásai, a félszáz napos ostrom, a heves bombázások, majd 1956 forradalma és szabadságharca a háborús állapot hosszú évtizedét jelentette.
Nap mint nap sétálunk Budapest utcáin, miközben gyakran észre sem vesszük, milyen fontos történelmi események helyszínei felé visz bennünket utunk. Budapest belvárosának házain mind a mai napig ott vannak a világháború és az 1956-os forradalom és szabadságharc nyomai, melyek lépten-nyomon arra emlékeztetnek bennünket, hogy ez a város mindig is élni akart, mindig vágyott a szabadságra. Békés Márton, Gyarmati István és Takács Tamás Péter most megjelent, Budapest Hegei című kötete arra késztet minket, fedezzük fel ezeket a történelmi helyszíneket és egy kicsit éljük át mi is a szabadságért küzdő honfitársaink történetét.
Semmi sem leplezte le jobban a kommunizmus követőit, mint a „lét határozza meg a tudatot” tétel állandó szajkózása. Ők is tisztában voltak vele, hogy Karl Marx állítása merő tévedés, ezért aztán hatalmas energiákkal kísérelték meg a tudat átformálását. Mivel politikai utódjaik, a kortárs baloldali gondolkodás képviselői is tisztában vannak a világ valódi rendjével, éjt nappallá téve, könyvtárakat megtöltő lendülettel igyekeznek filozófiai alapot teremteni eszméiknek. Roger Scruton, az angol konzervatív filozófus számukra légy a levesben, kavics a cipőben, bors az orruk alatt. Futóbolondok, csalók, agitátorok című könyvében Scruton nagy türelemmel és rendkívül szórakoztatóan bontja le a hamis légvárakat. A kötet végére magunk sem értjük, hogyan futhattak be ekkora pályát a baloldal pehelysúlyú sztárjai. Illetve dehogynem!
Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Szájer József európai parlamenti képviselő kapta idén a Petőfi-díjat. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a Mol-csoport kitüntetését december 2-án adták át a Terror Háza Múzeumban.
December 1. és 31. között karácsonyi könyvakciót tartunk a Terror Háza Múzeumban. A Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány kiadványai 50 %-os kedvezménnyel vásárolhatók meg a múzeum könyvesboltjában.
Mely nemzet nem ápolja történelmét, nem tiszteli hőseit, nem emlékezik meg méltó és dicső módon múltjáról, és elődjeinek szabadságküzdelméről, annak nincs jelene; és a jövője is végleg veszélybe kerül – hallhattuk Brüsszelben, a „30 éve szabadon” című tárlaton, a Terror Háza Múzeum vándorkiállításán, amelyen Nagy Ervin filozófus, a XXI. Század Intézet kutatója képviselte a létesítményt.
