Ringhoffer József 1927-ben Bakonygyiróton született, hét gyermekes család legidősebb fiúgyermeként. Mindössze 17 évesen besorozták a Waffen-SS-be. Alakulatával együtt vonult vissza Budapest ostroma után. Csehországban esett hadifogságba, ahonnan a Szovjetunióba deportálták. 1950-ben fogolytársaival együtt átadták őket a magyar kommunista hatóságoknak. Csupán 23 éves volt, amikor a tiszalöki kényszermunkatáborba deportálták. Évszakra való tekintet nélkül kézi szerszámokkal dolgoztatták a foglyokat a tiszalöki vízlépcső építésekor, embertelen körülmények között. 1953. október 4-én rabtársaival együtt fellázadtak a tábor vezetősége ellen, szabadságot követelve. Az ÁVH-sokból álló őrség tüzet nyitott rájuk, amely során öt fogoly életét vesztette, többen súlyosan megsérültek. 1953 őszén szabadult, majd nem sokkal később elhagyta Magyarországot. Az NSZK-ba, azon belül pedig Stuttgartba ment, itt ismerte meg Dorogról kitelepített feleségét. Később Münchenbe költöztek.

Ringhoffer József életművének kiemelkedő részét képezik az 1953-as tiszalöki lázadás eseménysorát megörökítő festmények és rajzok, amelyek a művész adományaként kerültek a Terror Háza Múzeum gyűjteményébe. „Amikor végre szabadultam a fogságból, el akartam felejteni a szörnyűségeket. Azt hittem, meg tudok szabadulni az emlékektől. Fizikailag is megviselt a fogság, de ennél sokkal nehezebb volt a lelki teher. Éjszakánként arra ébredtem, hogy vallatnak. Állandóan előttem voltak az október 4-i szörnyűség képei. Az orvosom ajánlotta, hogy fessem ki magamból ezeket a nyomasztó emlékeket.” – emlékezett vissza a művek keletkezésére.

A Terror Háza Múzeumban a Kommunizmus áldozatainak emléknapjához kapcsolódóan Ringhoffer József tiszalöki fogolylázadást megörökítő festményeiből és grafikáiból közlünk válogatást.