A tiszalöki vízerőmű építése a második világháború után vette kezdetét. A nagyobb földmunkákat kezdetben a kommunista bíróságok által elítélt, illetve internált rabokkal végeztették. Néhányan közülük egy kilogramm tojás beszolgáltatásának elmulasztásáért kaptak több hónap kényszermunka-büntetést. 1951-től a Szovjetunióból hazaszállított német és magyar hadifoglyokat dolgoztatták az építkezésen.

Ringhoffer József
Fogolycsoport menete a tiszalöki vízerőmű építéséhez (vízfestmény)
Leltári szám: THM R116

***

1951. február 14-én több mint 1200 egykori szovjet hadifogoly érkezett a vízlépcső közelében felépített táborba. „Nagyon örültünk, hogy újra magyar föld van a talpunk alatt. Nem tudtuk, mi is az az ÁVH.” – fogalmazott Tasnádi Frigyes egykori hadifogoly. A rabok a magyar–szovjet határ átlépését követően arra számítottak, hogy visszanyerik szabadságukat, ehelyett több év kényszermunka várt rájuk Tiszalökön az ÁVH felügyelete alatt.

Ringhoffer József
Csillék felrakása a munkagödörben (olajfestmény)
Leltári szám: THM R124

***

A rabszolgasorsra kényszerített foglyokkal az építkezés legkeményebb munkáit végeztették el. Gépek híján a rabok ásóval és lapáttal termelték ki a földet a vízlépcső helyéről és az üzemvízcsatornából.

Ringhoffer József
Átvágás (olajfestmény)
Leltári szám: THM R126

***

A tábor lakóit három műszakban dolgoztatták. Ellátásuk elégtelen volt a nehéz fizikai munka elvégzéséhez, ezért minden lehetőséget megragadtak, hogy további élelemhez jussanak. Ennek egyik formája volt a falubeliektől kapott élelem, akik az ÁVH-s őrség fenyegetése ellenére titokban többször is élelmiszert juttattak a raboknak. „Nagyon sokat köszönhettünk a civil kordélyosoknak, akik sok élelmet beküldtek a lovak abrakjában.” – emlékezett vissza B. Sándor egykori fogoly.

Ringhoffer József
Rakodás kordélyokra az átvágásban (olajfestmény)
Leltári szám: THM R125

***

A táborban fogvatartott rabok zöme sváb származású volt, akiknek a hozzátartozóit 1946-ot követően a kollektív bűnösség elvére hivatkozva kitelepítettek Magyarországról. A tiszalöki rabok hazatérésüket követően semmit sem tudtak a családjukról, ahogy a hozzátartozókat sem értesítették a hadifoglyok hazatéréséről.

Ringhoffer József
Foglyok a barakk előtt (olajfestmény)
Leltári szám: THM R127

***

„Itt fogtok elrohadni piszkos fasiszták!” – szólt az ÁVH-s őrség szállóigéje. A rabokat patkánynak, hazaárulónak szólították. A rabszolgamunka mellett az őrök egy része rendszeresen kegyetlenkedett a foglyokkal. Egy ÁVH-s őr egy ízben kijelentette a foglyok előtt, hogy őket nem átnevelni, hanem megsemmisíteni akarják a táborban.

Ringhoffer József
Lapátoló foglyok (olajfestmény)
Leltári szám: THM R136

***

„A táborban sok megaláztatásban volt részem. A munkánál is nehezebb volt elviselni, hogy nem vettek bennünket emberszámba.” – fogalmazott S. István egykori fogoly. Ezen a helyzeten csak az építkezés civil munkatársai tudtak enyhíteni, akik több esetben bizonyították bátorságukat. Nem csak élelmet csempésztek a foglyoknak, de értesítették a hozzátartozókat is családtagjuk sorsáról.

Ringhoffer József
Földrakók (diszperziófestmény)
Leltári szám: THM R119

***

Az ÁVH-s őrség külön „fegyelmi csoportot” hozott létre, amelynek a feladata a foglyok kihallgatása és verése, megalázása volt. A tiszalöki tábor őrségének bevett szokása volt, hogy az éjszaka kihallgatásra előállított foglyot egy sötét folyosóra lökték, ahol egymás után kapta a pofonokat és az ütlegeket, azt se tudta honnan. Mire a 4-5 méter hosszú folyosón ilyen módon keresztülhaladt, már „elő volt készítve” a kihallgatásra.

Ringhoffer József
Kihallgatás előtt (diszperziófestmény)
Leltári szám: THM R118

***

1953 nyarán arról tájékoztatták a foglyokat, hogy hamarosan megkezdődik a tábor felszámolása, amely után szabadon távozhatnak. Szeptemberben azonban megállt a szabadítás folyamata, ami elkeserítette a továbbra is kényszermunkásként kezelt rabokat. Október 4-én egy táborgyűlést követően az őrség kiemelte és elzárta a hangadónak titulált foglyokat. A rabok erre a barakkok elé vonultak és követelték társaik kiengedését. Az őrség vízágyúkkal próbálta megakadályozni a lázadást. Ekkor dördült el az első lövés. Egy ÁVH-s őr közvetlen közelről fejbe lőtte a vízágyúkat az őrség felé fordító Wildhofer Józsefet.

Ringhoffer József
A lázadás leverése 1953. október 4-én (olajfestmény)
THM R128

***

A lövés eldördülését követően az ÁVH sortüzet zúdított a tömegre, amelynek következtében további négyen életüket vesztették és legalább harmincan súlyosan megsebesültek. A lázadás leverését követően a holttesteket ismeretlen helyre szállították. A mai napig nem tudjuk, hol temették el a tiszalöki fogolylázadás áldozatait.

Ringhoffer József
A lázadás leverése után (szénrajz)
Leltári szám: THM R106

***

„Ezekről a dolgokról sokáig nem tudott a világ. Pedig beszélni kell róla. Azért, hogy dokumentáljuk az eseményeket és figyelmeztessünk: ne fordulhasson elő többé hasonló dolog.” – Ringhoffer József.

A tiszalöki lázadás áldozatai:

Josef Widlhofer 27 éves
Georg Gazafi 51 éves
Mathias Geistlinger 36 éves
Josef Schulz 28 éves
Hans Tangel 32 éves

Ringhoffer József
Tiszalök, 1953. október 4. Halotti lepel (textil)
Leltári szám: THM R131

 A festmények megtekinthetők a Terror Háza Múzeum III. emeti nagytárgyalójában, 2026. február 17–27. között.