1956 őszén a magyar nép világtörténelmet írt, amikor fellázadt a zsarnokság ellen. Harcba szállt az idegen megszállókkal egy független és szabad Magyarországért. Akkorra már tűrhetetlenné vált az élet Európának ezen a felén. A kommunista utópia azt ígérte, hogy földi paradicsomot teremt, kizsákmányolásmentes, egyenlőségen alapuló társadalmat, amit azonban megvalósított, az nem volt más, mint egy kegyetlen zsarnokság. A szovjetek uralma, a helytartóik által működtetett totális diktatúra ellen az egész ország fellázadt. Mert tűrhetetlen volt az elnyomás, elviselhetetlen volt a terror, és fojtogatott a szabadság hiánya. Mindez felkorbácsolta a magyarok szovjetellenes érzelmeit és függetlenség iránti vágyát. A reményvesztettség és a csalódottság kitapinthatóvá vált.
Október 23-án, több mint egy évtizednyi elnyomás után újra remény költözött a magyarok szívébe. A pesti srácok és lányok életüket kockáztatva harcoltak a magyar szabadságért. 1956-ban ismét bebizonyosodott, hogy a nemzeti egység, a hazaszeretet és a szabadságvágy olyan összekötő kapocs a magyarság életében, amely minden ellentétet felülír. Ebből merítettek az ’56-os hősök, amikor szembeszálltak a világ legerősebb szárazföldi hadseregével.
A Terror Háza Múzeum az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján a múzeum gyűjteményét képező eredeti 1956-os fotókból közöl válogatást. A képek a 20. századi magyar történelem legszebb, legbátrabb korszakát mutatják be, amikor a magyar szabadságharcosok a világ csodálatát kiváltva küzdöttek az elnyomás ellen. 1956-ban reményre tanítottuk az egész világot. 1956-ban világtörténelmet írtunk.
Kurátorok:
Schmidt Mária
Balogh Gábor
