A politikai rendőrség volt az első hatalmi szerv, amelyet a kommunisták vezetésével létrehoztak 1945-ben. Titkos feladata kezdetben a kommunisták hatalomra juttatásának elősegítése volt, majd ezt követően a diktatúra fenntartásáért feleltek. A megszálló Vörös Hadsereg mellett az önkényuralom érvényesítésének második legfontosabb tényezője az államvédelem volt. Tagjai minden közösségbe beépültek, emberek millióit tartották megfigyelés alatt. A szervezet egységeivel az egész országot behálózta. A tablón szereplő főtisztek többsége az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiig szolgálta a diktatúrát az ÁVH keretében. Sokan közülük részt vettek a szabadságharc utáni megtorlásokban is, karrierjüket a Kádár János alatt újjászervezett politikai rendőrségen folytatva. Voltak azonban olyanok is, akik 1956-ot követően visszatértek eredeti polgári foglalkozásukhoz, vagy éppen a párt helyezte őket más, cseppet sem megvetendő pozícióba. Piros László vezérőrnagy, eredeti foglalkozását tekintve hentessegéd, 1956-ban belügyminiszter volt, 1977-ig pedig a Szegedi Szalámigyár vezérigazgatójaként működött. Mások a kulturális élet területén kaptak új feladatot a pártvezetéstől. Kardos György alezredes, számtalan koncepciós per előkészítője, a Magvető Kiadó igazgatói székébe került, de talán Berkesi Andrásról, a Kádár-korszak kedvelt regényírójáról is csak kevesen tudják, hogy korábban az ÁVH katonai elhárítási osztályának őrnagyaként szolgált. Komlós János humorista manapság mint a Mikroszkóp Színpad megalapítója közismert, holott korábban egészen más műfajban volt nevezetes: az ÁVH vizsgálótisztje volt őrnagyi rangban. A szervezet vezetője Péter Gábor, rövid börtönbüntetését követően könyvtárosként folytathatta életét.  

A rendszerváltoztatást követően nem történt meg a kommunista bűnelkövetők felelősségre vonása. Azonban a Terror Háza Múzeum nevet adott az elkövetőknek, így a látogatók megismerhetik a diktatúra fenntartásában kulcsszerepet vállaló személyek nevét.