Ez a terem azt az időszakot mutatja be, amikor a parasztság arra kényszerült, hogy megtermelt javainak jó részét beszolgáltassa az államnak. A termény a városokban élők ellátására szolgált, illetve külföldre szállították.
„A dolgozó parasztságot is oltalmazza az ÁVH.”
A diktatúra napilapja, a Szabad Nép, 1950-ben
A kommunisták 1948-tól évről évre növekvő beszolgáltatást, terményadót írtak elő a gazdálkodóknak. Öt év alatt az adót a háromszorosára növelték! Koholt vádak alapján sok százezer ítélet született a földet művelő parasztok sérelmére, ha nem tudtak eleget tenni a beszolgáltatásnak. Még a halálos ítéletektől sem riadtak vissza.
A parasztság kivéreztetése mögött a gazdaság „szovjet típusú” átformálásának szándéka húzódott: minden erőforrást az erőszakos nehézipari fejlesztések szolgálatába állítottak. A földműveléssel foglalkozókat lakhelyük elhagyására és gyári munkára akarták kényszeríteni. A termények nagy részét – háborús jóvátételként és fizetségül a fejlesztésekhez szükséges nyersanyagokért – a Szovjetunióba szállították.
A mesterségesen előidézett élelmiszerhiányt a háborúból már ismert jegyrendszer bevezetésével próbálták orvosolni. Miközben a magyar termelési módszereket a fejletlenebb szovjet eljárásokra igyekeztek lecserélni, olyan termények bevezetését erőltették, mint a rizs vagy a gyapot, amelyek nem teremtek meg nálunk.
A korszak szimbolikus kifejezése lett a „feketevágás” és a „padláslesöprés”. A parasztok nem vághatták le engedély nélkül saját állataikat. Engedélyt csak akkor kaptak, ha a hús jelentős részét odaadták az államnak! Sokan ezért titokban, „feketén” vágták le állataikat. A „padláslesöprés” azt jelentette, hogy a váratlanul érkező politikai rendőrség, az ÁVH emberei minden mozdítható terményt magukkal vittek, sokszor még a vetőmagot is.
