A kiállított tárgyak „magyar ezüst”-ből készültek. A terem közepén látható bauxitból, az alumínium alapanyagából készültek. A polcokon elhelyezett silány minőségű használati tárgyak a kor formavilágának, tárgykultúrájának jellegzetes darabjai, mindennapjaink részei, közérzetünk meghatározói voltak.
„Az ipar ideológia, a gyárak pedig ennek termelői. Ez ugyan áruhiányt okozott, szóból és munkadalból viszont számottevő volt a termelés.”
Sztanko Todorov, a Bolgár Kommunista Párt KB-titkára
A kommunizmus jellemző vonása, hogy igen rövid idő alatt képes tönkretenni bármilyen gazdaságot. Sem a gazdaságosság, sem a természet védelme nem volt számukra fontos szempont. A Szovjetunió gyarmatként tekintett a megszállt országokra, erőforrásaikat gátlástalanul állította saját szolgálatába.
Magyarországon az alumínium gyártását erőltették, a Mecsekben pedig uránércet kellett bányászni a szovjet atomipar érdekében. Hogy mindez veszteséges volt és hatalmas környezetszennyezéssel járt, nem számított. Az alumínium alapanyagát, a bauxitot, Veszprém és Fejér megyei bányákban termelték ki. A múlt század ’50-es, ’60-as éveiben szinte minden magyar család konyhájában ott sorakoztak az alumíniumedények. A hadiipar számára is nélkülözhetetlen könnyűfémet a propaganda „magyar ezüstnek” hívta.
