Jókai Mór írásait olvasva mindenki megtalálhatja a hozzá legközelebb álló művet. Az írót nem csak a politika érdekelte, rendkívül művelt volt, több nyelven beszélt és a természettudományok iránt is fokozott érdeklődést mutatott. Mindez kiolvasható írásaiból, s ami talán a leginkább megmutatja az olvasónak széles látókörét, az az 1952 és 2000 között játszódó utópisztikus írása, a Jövő század regénye.

A regény főhőse egy székely feltaláló, Tatrangi Dávid. Barátja és üzlettársa Mr. Severus, egy amerikai fekete milliárdos bankár, – Jókai pár évvel az amerikai rabszolgaság megszüntetése után írta regényét – aki segít Dávidnak tökéletesíteni a repülőgépet, a Dávid által felfedezett és a Gyilkos-tóból kinyert ichor segítségével, ami elpusztíthatatlanná teszi az üveget és mindent, amit annak segítségével gyártanak. A regényfolyam főgonosza Sasza asszony, a Nihil országává vált Oroszország vezetője, aki erős és bátor politikus. A regényben megjelenő nihilizmus a kommunizmus megfelelője. Tatrangi Dávid legyőzi a Nihil országát és vezetőjét. Az írásban részletes tájleírások vannak, megismerhetjük az ország királyát, Habsburg II. Árpádot, és tanúi lehetünk hihetetlen csatáknak, amelyben léghajók, repülők és különböző fegyverek csapnak össze.

Jókai regényében szinte megjövendölte az első világháborút: „A poézis egészen eltűnt már a harcból. Nincsenek többé hősköltemények. Nagy tömegeké a csata eldöntése; a személyes vitézség semmi többé; ki a csatában elesik, nem is látta az ellenséget, nemhogy hősi módon küzdött volna vele, s aki győztes maradt, csak másnap tudta meg a napi bulletinből, hogyan jutott hozzá. Az éposz hősei most a gépek” – fogalmazott az író. Jókai nagy nemzetek közötti háborúról ír, amelyet olyan technikai vívmányok segítségével vívnak meg, amelyek az író életében még jócskán csak a kísérletezés fázisában voltak. Ilyen találmány a repülőgép, amelynek regénybeli elődje a léghajó már létezett 19. század utolsó harmadában, ám a mai értelemben vett repülőgépek első típusait csak a 20. század elején építették meg. Emellett olvashatunk vasutakról és páncélozott vonatokról, valamint robbanó lövedékekről és fegyverekről. Egyik legérdekesebb jóslata a műnek a „víz alatt járó búvárhajók” voltak, megelőlegezve a tengeralattjárók feltalálását.

Jókai Mór 1945-öt követően is népszerű, közkedvelt író volt a magyar társadalom körében. 1947-ben a Budapesten legtöbbet olvasott írók egyike Jókai volt. Sőt, a szerző a Kádár-diktatúrában is a legolvasottabb írók egyike volt.^[1] 1947-ben A jövő század regénye még szerepelt a 17–19 éves korosztálynak ajánlott olvasmányok között.^[2] 1949-ben pedig a Közlönyben még szerepel a szakérettségire előkészítő tanfolyam tantervének magyar nyelv és irodalom tantárgy olvasmányai között.^[3]

Ami a kommunista párt Jókaihoz való viszonyulását illeti, joggal hihetnénk, hogy egy olyan utópiát felvázoló regény kapcsán, amelyben egyértelműen legyőzik az oroszokat, azt csakis tiltani lehetett. Ezzel szemben a kommunista ideológiára jellemző módon, mivel Jókai Mórt alapvetően nagyra tartották, nem tiltották be és törölték a kultúrából az írót és művét, hanem igyekeztek azt a kánonhoz igazítani. 1949-ben lefolytattak egy Jókai-vitát, amely során több kommunista ideológus is felszólalt és értelmezni próbálta Jókai munkásságát. Erről írt összefoglalót 1950-ben Nagy Miklós.^[4] A vitát Hegedüs Géza állításai alapozták meg, – amelyek szerint Jókai szabadságpárti polgár volt, aki látta, hogy a kapitalizmust valami más fogja felváltani – amelyre reflektált többek között Révai József, a Rákosi-korszak fő kultúrpolitikusa és ideológusa, valamint az összefoglalót író Nagy Miklós irodalomtörténész is, elutasítva Hegedüs nézeteit, de tartva magát a kommunista narratívához. Révai József 1951-ben az MDP II. kongresszusán egyértelműen elhelyezte Jókait a kommunista kánonban, amikor felszólalásában azt állította, hogy Jókai és 1848–49-es társai a szerinte felszabadult népben, „mibennünk látták a saját utódaikat”.^[5]

Látható, hogy a Rákosi-diktatúra idején szerették Jókait. A kommunista párt nem akarta eltüntetni az írót és életművét, s mivel az egyik legolvasottabb szerző volt, egyszerűbb volt a személyét és műveit a kommnizmus ideológiájához igazítani. Ugyanakkor a A jövő század regényéről bár beszélni lehetett, de a művet hosszú ideig nem adták ki újra. 1928 után először 1981-ben adták ki, az Akadémiai Kiadó Jókai Mór összes művei sorozatának kritikai kiadásában, jegyzetapparátussal, D. Zöldhelyi Zsuzsa irodalomtörténész sajtó alá rendezésével. A kultúrpolitika abban reménykedett, hogy az alapvetően hosszú, 900 oldalas regényt, további magyarázattal ellátva talán kevesebben szeretnék majd elolvasni, mintha csak a népszerűbb, egyszerű szövegből álló verziót adnák ki.

Jókai Mór 20. századra vonatkozó, A jövő század regénye kapcsán megállapítható, hogy már a Rákosi-diktatúra is megtűrte, s később a Kádár-korszak három T-je (tiltott, tűrt, támogatott) kategóriái közül is a fentebbi halmazba sorolták a regényt. A mű kiadásának 100. évfordulóján, 1972-ben a Népszabadság féloldalas cikkben emlékezett meg A jövő század regényéről, amelyben úgy fogalmaztak, hogy az írás „még az antikváriumokba is ritkán kerül, nemhogy újra kiadnák” pedig „szerves része annak a nemzeti Jókai-eposznak, amely magában foglalja a magyar nép képzeletvilágának javát.”^[6] Jókai művei rajta voltak a kötelező olvasmányok listáján, a kommunista ideológiával szembemenő utópisztikus regénye pedig megtalálható volt a könyvtárak polcain is. Műveiből 1962-től – a KSH felmérései szerint ebben az évben Jókai volt a legolvasottabb író^[7] – egész estés filmek készültek. Az első Az aranyember volt 1962-ben. A kőszívű ember fiai-t 1965-ben adaptálták, ezt követte többek között az Egy magyar nábob 1966-ban vagy éppen 1985-ből A Cigánybáró alapján készült magyar rajzfilm, a Szaffi.

László Bernadett

Borítókép: Arcanum Digitális Tudománytár

^[1] Gereben Ferenc: Könyv, könyvtár, közönség. (A magyar társadalom olvasáskultúrája olvasás- és könyvtárszociológiai adatok tükrében). OSZK, Budapest, 1998. 91. o.

^[2] Köznevelés. Minisztériumi rendeletek, közlemények, 1947. szeptember 1. 154. o.

^[3] Magyar Közlöny, 1949. január 16. 124. o.

^[4]Irodalomtörténet, 1950/1. 56–60.

^[5] Révai József beszéde (1951). In: Margócsy István (szerk.): Jókai Mór emlékezete. Budapest, 2022. 239. o.

^[6] 1872. – A jövő század regénye. In: Népszabadság, 1972. március 5. 6. o.

^[7] Gereben Ferenc: i. m. 99. o.