Ezzel szemben a kommunista álláspont jóval erőszakosabban jelentkezett a kommunikáció területén. A párt lapja, a Szabad Nép fasisztának, nácinak, reakciósnak, hitleristának stb. minősített majdnem minden olyan tartalmat, amely valamilyen szinten kötődött a világháborút megelőző évtizedekhez. Már Keresztury Dezső hivatalbeli elődjét, Teleki Gézát is többször kritizálták, miszerint programja „nem tesz sokat a fasiszta, szovjetellenes könyvek eltűnése ellen”.^[2] Az idézett cikk, Mi lesz a fasiszta tankönyvekkel? címmel mutatott rá a tankönyvek problémás tartalmára. Így például, hogy az 1919-es Tanácsköztársaságról „rémuralomként” írnak, a gazdaságtörténeti fejezetek „rágalmazzak” a Szovjetuniót, az V. osztályos olvasókönyv nem tesz említést a gyári munkásokról, az énekeskönyvben pedig ehhez hasonló revíziós tartalmakat kritizáltak: „Úgy kivágjuk, még az ég is szakadjon / Minden oláh Bukarestig szaladjon”^[3]

A tananyag által közvetített szellemiség felülvizsgálata miatt a tantervek területén is gyökeres változások figyelhetők meg. Már 1946-ban kiegészítő utasításként így fogalmaztak a történelem tantárgy esetében: „A történelem tanára soha ne feledje el, hogy az igazi államfenntartó erő mindig a névtelen milliók munkája volt, amely az egyiptomi gúlaépítőktől [sic!] az ókori rabszolgákon és a középkori jobbágyokon át elvezet a modern proletáriátusig. A súlyt ne csak a vezető rétegek irányító munkájára helyezzük, hanem ezeknek a nagy tömegeknek az alkotómunkájára is. Emeljük őket megbeszélésünk tengelyébe, és keressünk módot reá, hogy jelentőségük az eddiginél fokozottabb mértékben kidomborodjon.”^[4] Jól látható, hogy a kommunista ideológia egyik fő narratívája, a munkásosztály történelmet alakító szerepe hangsúlyt kapott a tantervben. Ez a nyomaték egyre inkább előtérbe került a következő években. Az 1950-es évek elején a folyamat annyira szélsőségességé vált, hogy a tantervek a fiatalság hűséges kommunistává nevelését tartották a legfontosabb feladatnak. „Az általános iskola célja, hogy tanulóifjúságunkat népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgárává, a dolgozó nép hűséges fiává, a szocializmus építőjévé nevelje. Az általános iskola feladata, hogy megadja az általános műveltség alapjait, küzdjön a babonák, a reakciós előítéletek és minden maradiság ellen.”^[5] Ezt a gimnáziumi tanterv annyival egészítette ki, hogy „érvényesítse a marxista-leninista világnézetet és harcoljon a reakciós, idealista szemlélet ellen”.^[6] A tantervben idézett babonák, maradiság, reakciós előítélek, egyértelmű utalások az egyházakra és az általuk közvetített istenhitre.

Az egyházak ellen az oktatás területén az első „ideológiai fellépésként” értékelhető „az ember élete” nevű tantárgy bevezetése, ami körül parázs vita bontakozott ki. Ezt a tantárgyat azért hozták létre, hogy a biblikus világkép helyett, amely az embert a „teremtés koronájaként” mutatja be, a darwini szemléletet tanítsák. A Katolikus Egyház részéről nem más, mint Mindszenty József esztergomi érsek lépett fel tiltakozóan, aki meg is tiltotta, hogy az új tantárgy tankönyvét („Az ember élete”) használják a katolikus iskolákban.^[7]

A tantervek módosítása magában hordozta a tankönyvek tartalmának és kiadásának felülvizsgálatát is. 1946 őszéig 1034 tankönyvből 607-et vontak vissza, 68-at írattak újra és 368-at engedélyeztek módosításokkal. A legfontosabb tantárgyak az irodalom és a történelem voltak, hiszen ezek tananyaga alkalmas a leginkább a diákok identitásának és múltról alkotott felfogásának formálására.^[8] Az irodalom tankönyvekből az 1947–1948-as tanévben például már teljesen kimaradtak a konzervatív szellemiséget tükröző szövegrészletek és a vallásos írások száma is jelentős csökkenést mutatott. A nyelvtanulás területén pedig a kötelező latint számolták fel a felső tagozaton, helyette más élő nyelvet kellett tanulni.^[9]

A baloldali sajtóban rengeteg cikk jelent meg, hogy az egyházi iskolákban nem hajlandóak megszabadulni a régi tankönyvektől. Mindszenty József hercegprímás ugyanis védelmébe vette a Katolikus Tanügyi Tanács által beterjesztett könyveket, amelyek érthető okokból nem feleltek meg az új bel-, és külpolitikai viszonyoknak.^[10] Az érsek többek között így érvelt a keresztény szellemiségű tankönyvek mellett: „A katolikus iskola nem azért katolikus, mert kereszt van rajta, mert egyházi személyek végzik ott a nevelést-oktatást, hanem azért, mert benne minden tevékenység és minden tárgy, tehát minden nevelő és minden tankönyv is a hitet és erkölcsöt sugározza”. Hivatalosan az egyházi iskolák tankönyveit az egyházi tanügyi hivatalok bírálták el, de a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium is átvizsgálta azokat. A tankönyvek körüli vita 1948 elején lépett magasabb szintre, amikor az új miniszter, Ortutay Gyula bejelentette, hogy a tankönyvek „nincsenek eléggé átpolitizálva”.^[11] Ortutay így fogalmazott: „Új tankönyveink megszerkesztésénél egyik alapvető irányelvünk lesz, hogy a magyar köztársaság, a népi demokrácia kifejezésre jusson”.^[12] A kommunistákkal szorosan együttműködő miniszter nevéhez köthető az egyházi iskolák államosítása is 1948 nyarán. Az iskolaállamosítások után a Tankönyvkiadó Vállalat vette át 1950-től a szerkesztés és kiadás jogát.^[13]

Az oktatás szellemiségének területén az átütést egyértelműen a felekezeti iskolák államosítása jelentette 1948-ban, amivel a kommunisták végleg uniformizálták és hatalmuk alá vonták ezt a területet is. Ennek végrehajtása azonban korán sem bizonyult egyszerű feladatnak, főleg a legerősebb, és legtöbb hívőt maga mögött tudó Mindszenty József vezette Magyar Katolikus Egyház ellenállásának köszönhetően.

Hegyi Károly

Borítókép: Fortepan/Kovács Márton Ernő

^[1] Keresztury Dezső: Helyünk a világban. Szépirodalmi Kiadó, Budapest, 1946. 182–183. Idézi: Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest, 2010. 321. o.

^[2] Mi lesz a fasiszta tankönyvekkel? In: Szabad Nép, 1945. június 10. 2. o.

^[3] Uo. 2. o. 

^[4] Kiegészítő utasítások az 1945/1946. iskolai évre. Idézi: Katona András: Az általános iskola 70 éve – a történelemtanítás felől szemlélve I. – Az általános iskola létrejötte és első évei az államosításig. A rövid demokratikus időszak történelemtanítása (1945–1948). In: Könyv és Nevelés, 2017/ 2.o 75–98. o.

^[5] Simon Gyula–Szarka József: A magyar népi demokrácia nevelésügyének története. Tankönyvkiadó, Budapest, 1965. 119. o.

^[6] Uo. 136. o.

^[7] Katona, i.m. 75-98. o.

^[8] Romsics, i.m. 323.o.

^[9] Nagy Péter Tibor: Járszalag aréna – Egyház és állam az oktatáspolitika erőterében a 19. és 20. századi Magyarországon. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000. 105. o.

^[10] Uo. 105. o.

^[11] Katona, i.m. 75-98. o.

^[12] Pista és Panna. ABC olvasókönyv a falusi katolikus iskolák I. osztálya számára. Idézi, Katona i.m. 75-98. o.

^[13] Katona, i.m. 75-98. o.