„Minden eszközzel kell tudni ütni!” – olvashatjuk a falon a kommunista diktátor, Kádár János szavait, amelyet 1948-ban újdonsült belügyminiszterként osztott meg közönségével. A terem végében látható „népnevelő” eszközök alátámasztották Kádár szavait: gumibot, bikacsök, ólomrugós bot, szöggel kivert bot és más kellékek sorakoznak egymás mellett felakasztva a helység falán. Az Andrássy út 60-ba beszállított rabokkal fogvatartóik szinte bármit megtehettek. A hamis „beismerő vallomások” kikényszerítése és aláíratása céljából a fentebb felsorolt eszközök általános használati tárgynak minősültek az ÁVH gyakorlatában. A politikai rendőrség külön gárdát tartott fenn a kínzások, verések végrehajtására. Erőszakot valamennyi letartóztatottal szemben alkalmaztak, némelyeket brutális módszerekkel „tornáztattak”. „Addig fogom veretni őket, méghozzá úgy, hogy ropogjon az összes csontjuk, amíg végre be nem vallják, hogy angol kémek” – jelentette ki a kommunista diktátor, Rákosi egy eset kapcsán. Utasítást azonban nem csak ő adhatott erőszakos cselekményre, azt megtehette Péter Gábor, az ÁVH vezetője és a szervezet főtisztjei, valamint elrendelhették a kihallgatások vezetői is. A „tornáztatásnak” más formái is voltak, így a helységtől nem messze lévő cselédlépcsőkön való le-föl futtatás, amelyet ájulásig végeztettek a rabokkal.

Az állandó kiállítás „Tornaszoba” helyisége eredeti formájában maradt fenn. Az installáció és berendezése minden magyarázatnál beszédesebben mondja el, hogy milyen elbánásra számíthattak az ÁVH áldozatai.