1952. július 19-én kezdetüket vették a XV. Nyári Olimpiai Játékok. 69 országból közel 5000 versenyző érkezett, a legnépesebb kontingenst az első olimpiáján járó Szovjetunió delegálta.^[1]  

A magyar csapat – 15 sportágban 189 fővel – részvétele az utolsó pillanatig kérdéses volt. 2008-ban előkerült levéltári dokumentumok szerint a játékokra az utolsó nap sikerült nevezni, az Aranycsapat és a kosárlabda-válogatott nevezését ráadásul már a határidő lejárta után, követségi telefonon történő felszólítást követően sikerült elintézni.^[2]

Az első győzelmekre a játékok negyedik versenynapjáig kellett várni. Az első aranyérmet Korondi Margit nyerte felemás korláton, a másodikat Keleti Ágnes szerezte talajon.^[3] Másnap Csermák József kalapácsvető – aki már a selejtezőben olimpiai csúcsot dobott – világcsúccsal nyerte meg az olimpiai bajnokságot: 60,34 métert sikerült hajítania.^[4]

Az atlétika után az úszás következett, a női úszók négy alkalommal álltak a dobogó legfelső fokára: Szőke Kató 100 m-es gyorsúszásban, Székely Éva 200 m-es mellúszásban, Gyenge Valéria 400 méter gyorson míg a gyorsúszóváltó csapat (Novák Éva, Novák Ilona, Szőke Katalin, Temes Judit és Littomeritzky Mária) világcsúccsal nyertek aranyérmet.^[5]

Az olimpiai aranyérmes 4 x 100 méteres női gyorsúszó váltó (Fortepan / Sárosi Imre)

Mialatt a női úszók sikert sikerre halmoztak, a férfi kardvívók egyéniben és csapatban is nagyot küzdöttek. A férfi kard egyéniben a csörték végén a dobogó mindhárom fokára magyar vívó került Kovács Pál, Gerevich Aladár és Berczelly Tibor személyében.^[6] Csapatban (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László) pedig az olaszokat és a franciákat megelőzve nyerték meg az olimpiát.^[7]

Az 1952-es volt az első olimpia, ahol öttusában a csapatverseny is a program részét képezte. A többnapos küzdelemből a magyar csapat került ki győztesen (Benedek Gábor, Kovács Aladár és Szondy István),^[8] de az öttusázók az egyéni versenyben sem vallottak szégyent: Benedek Gábor ezüst-, Szondy István bronzérmet szerzett.^[9] A hétszeres magyar bajnok birkózó Hódos Imre (kötött fogás-légsúly) és a tragikusan fiatalon elhunyt Szilvásy Miklós (kötött fogás-váltósúly), szintén aranyérmet szereztek.^[10] A sportlövészek közül Takács Károly 1948 után ismét a dobogó legfelső fokára állhatott.^[11]

A Gyarmati Dezsővel és Kárpáti Györggyel fémjelzett férfi pólóválogatottnak Mexikóval kellett selejtezőt játszania (13:4), ezt követően csoportjában élen végzett, miután legyőzte Egyiptomot (9:0), a Szovjetuniót (5:3) és az NSZK-t (9:1). A tetemes előnynek köszönhető, hogy két döntetlen (Hollandiával szemben 4:4; Jugoszláviával szemben 2:2) is elég volt ahhoz, hogy a csapat négyes döntőt játsszon.  A válogatott legyőzte Olaszországot (7:2), másnap pedig az Egyesült Államokat (4:0), amivel bebiztosította az első helyet. 1932 és 1936 után ismét olimpiai bajnok lett a vízilabda-válogatott. Név szerint: Antal Róbert, Bolváry Antal, Gyarmati Dezső, Hasznos István, Jeney László, Kárpáti György, Lemhényi Dezső, Markovics Kálmán, Martin Miklós, Szittya Károly, Id. Szívós István, Vízvári György. Az utolsó mérkőzést augusztus másodikán rendezték, ugyanazon a napon, amikor a focidöntőt is. Így a pólóválogatott tagjai sietősen átöltöztek és szaladtak a Helsinki Olimpiai Stadionba. Sajnálatukra a lefújást jelző hármas sípszó után érkeztek meg, így csak az öltözőben találkoztak a labdarúgókkal.^[12]

Az Aranycsapat útja a döntőbe Románián (2:1), Olaszországon (3:0), Törökországon (7:1) és Svédországon át (6:0) vezetett, a fináléban Jugoszlávia volt az ellenfél. Az első félidőben Kocsisnak csak az oldalhálót sikerült eltalálnia, nem sokkal később Puskás tizenegyest hibázott. A második félidőben a magyar csapat fokozta a nyomást a jugoszláv kapura, egy jugoszláv szabadrúgást követő ellentámadás végén pedig megtört a jég. A labda Puskáshoz került, aki végigcselezte magát az ellenfél védelmén és higgadtan gurította a labdát a kapuba. Ettől kezdve felszabadultan játszott a nemzeti tizenegy, a játékosok szebbnél szebb megoldásokkal operáltak. A 88. percben Czibor a tizenhatoson belül birtokolta a labdát, de mivel társainak nem tudott passzolni, ellőtte a játékszert. Lövése gólt ért, ezzel beállítva a 2:0-s végeredményt.^[13]

Az olimpiai bajnok labdarúgók (Arcanum Digitális Tudománytár)

A lefújást követően labdarúgóink, az időközben megérkező férfi pólósokkal állítólag így ünnepeltek: „Majd szétveri az öröm a magyar öltözőt. Van aki sír, van aki össze-vissza kiabál, van aki mindenkivel kezetszorít és könnyes szemmel örül. Egyszerre beözönlenek az olimpiai bajnokságot nyert vízilabdások, akik most értek csak ide. Ölelik, csókolják egymást a fiúk, gratulálnak egymásnak és a nagy örömben egyszerre csak spontán kitör a fiúkból az ütemes kiáltás: Éljen Rákosi! Éljen Rákosi!”^[14]

Az utolsó magyar aranyérmet Papp László szerezte, aki az 1948-as középsúly után Helsinkiben már nagyváltósúlyban indult. A magyar csapat egy emberként szurkolt a sikeréért. Papp a döntőt az dél-afrikai Van Schalkwyk-el játszotta, ahol pontozásos győzelemmel megnyerte az aranyérmet.

A bajnokokat Prágáig repülőgép, onnan az ún. „aranyvonat” hozta haza. Az országhatár átlépésétől kezdve tömegek köszöntötték a sportolókat. A különvonat augusztus 7-én este 6 órakor futott be a Nyugati pályaudvarra. Az olimpikonok részéről Papp László – ekkor még „csak” – kétszeres olimpiai bajnok köszöntötte a tömeget és köszönte meg Rákosi Mátyás és a párt támogatását. Az olimpikonok diadalmenetét a Nyugati tértől a November 7. térig (ma Oktogon) százezrek köszöntötték.^[15]

Hazánk versenyzői az 1952-es helsinki olimpián 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérmet szereztek, ezzel Magyarország 1938 és 1948 után sorozatban harmadszor is felkerült az éremtábla dobogójára.

Farkas Sebestyén Lőrinc

^[1] Ünnepélyesen megnyitották a XV. olimpiát. In: Népsport, 1952. július 20. 1. o.

^[2] Kő András: Kérdéses részvétel. In: Magyar Nemzet, 2008. február 20. 19. o.

^[3] Korondi Margit és Keleti Ágnes — olimpiai bajnok. In: Népsport, 1952. július 24. 1.o.

^[4] Csermák József világcsúccsal olimpiai bajnokságot nyert. In: Népsport, 1952. július 25. 1. o.

^[5] Káprázatos világcsúccsal fölényesen győzöttnői gyorsúszóváltónk. In: Népsport, 1952. augusztus 2. 1. o.

^[6] Kardvívóink évtizedek óta nem arattak ilyen sikert. In: Népsport, 1952. augusztus 2. 1. o.

^[7] Hősi küzdelemben kardvívó-csapatunk szereztea 10. olimpiai bajnokságunkat. In: Népsport, 1952. július 31. 1. o.

^[8] A magyar öttusa csapat táviratban jelentette győzelmét Rákosi Mátyásnak. In: Népsport, 1952. július 27. 1. o.

^[9] „Az olimpiai siker fokozza tovább az erejét…” In: Népsport, 1952. július 27. 2. o.

^[10] Ez a nagy diadal a jövőben termi majd meg igazi gyümölcseit. In: Népsport, 1952. július 29. 3. o.

^[11] Hetedik és nyolcadik olimpiai bajnokságunkat Takács Károly és Szőke Kató szerezte. In: Népsport, 1952. július 29. 1. o.

^[12] Az olimpia során eddigi legjobb játékát nyújtotta az USA ellen a magyar vízilabda-válogatott. In: Népsport, 1952. augusztus 3. 4. o.

^[13] Második félidei ellenállhatatlan hajrájával harcolta ki labdarúgó-csapatunk a győzelmet. In: Népsport, 1952. augusztus 3. 1. o.

^[14] Barcs Sándor: Diadal Helsinkiben. Ifjúsági Könyvkiadó, Budapest, 1952. 48. o.

^[15] Barcs, i. m.: 52-55. o.