Kovács Béla és az FKgP ellen 1946 decemberében indult meg a kommunisták támadása, amikor „köztársaság-ellenes összeesküvés” hamis vádjával nekiláttak a Kisgazdapárt maradékának szétzilálásához. A kommunista sajtó egymás után „leplezte le” az „összeesküvésben” részt vevő vagy az „összeesküvőkkel” kapcsolatban álló ismert kisgazda politikusokat. 1947. január 20-án Rákosi Mátyás a Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnöktől követelte, hogy Kovács Béla mondjon le a pártfőtitkári pozíciójáról vagy menjen hosszú szabadságra, mert politikailag felelős azért, hogy a kisgazdák politikusai között összeesküvők vannak. Miután Nagy Ferenc ezt megtagadta, megindult a Kovács elleni teljeskörű támadás.

Kovácsot egy koncepciós per keretein belül próbálta félreállítani a Magyar Kommunista Párt, ám nem sikerült megfosztani mentelmi jogától. Elérték, hogy az ÁVO kihallgassa az Andrássy út 60-ban, de nem tartóztathatták le. Mivel önerőből nem sikerült nekik félreállítani a kor egyik legnépszerűbb politikusát, 1947. február 25-én Kovács Bélát a szovjet hatóságok letartóztatták. Kovács Béla a Szovjetunió több börtönét megjárva csak 1956. április 2-án szabadulhatott.

A fentieket nem sokkal megelőzően, 1956. február 25-én a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusának zárt ülésén hangzott el az akkori pártfőtitkár, Nyikita Szergejevics Hruscsov beszéde, amelyben a pártfőtitkár „leleplezte” a sztálinizmus bűntetteit, amelyekben egyébként ő is felelős volt. A „titkos beszéd” hamar köztudomásúvá vált. A meghirdetett enyhülés ellenére azonban a diktatórikus rendszer nem sokat változott: 1956 nyarán néhány nap alatt katonai erővel verték le a poznańi munkásfelkelést. Októberben a magyar nép elégelte meg a totalitárius diktatúrát és szállt szembe a szovjet megszállókkal és a kommunista diktatúrával. A magyar szabadságharcot csak szovjet katonai intervencióval sikerült leverni.

Hazaszállítását követően Kovácsot a politikai rendőrség tisztjei havonta felkeresték egészen a forradalom kirobbanásáig. Hazaérkezését nem hozták nyilvánosságra, de hamar elterjedt a híre. Sokan meglátogatták, köztük egykori személyi titkára, Göncz Árpád is. Győzködték, hogy térjen vissza a politika világába, de erre a forradalom kitöréséig nemet mondott a betegsége miatt állandó orvosi felügyelet alatt álló politikus.

Nagy Imre október 26-án összeállított kormánylistájára Kovács Béla neve, mint földművelésügyi miniszter került fel. Kovácsnak azonban nem tetszett, hogy olyan emberek is voltak a névsorban, akik kiszolgálták Rákosit. Október 30-án kórházi kezelése végeztével egyenesen a Független Kisgazdapárt székházában tartott gyűlésére sietett. Itt egy rövid, de fontos beszédet tartott, amelyben úgy fogalmazott: „Ha nem jött volna az a pokolból fölszabadult ember, Rákosi, annak az ideológiailag beskatulyázott embernek szörnyű diktatúrája, mindez nem történhetett volna meg”.^[1]

Kovács Béla végül államminiszterként és a Kisgazdapárt elnökeként vállalt szerepet a forradalomban. A szabadságharc leverését követően nem volt hajlandó a Kádár János vezette politikai életben szerepet vállalni, ehelyett visszavonult vidéki otthonába. 1959. június 21-én hunyt el.

Kovács Bélát 1989. május 25-én rehabilitálta a Szovjetunió Legfőbb Katonai Ügyészsége. A magyar Országgyűlés 2000. június 13-án elfogadott határozata alapján február 25. Kovács Béla elhurcolásának napja, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapja.

László Bernadett

Borítókép: Arcanum Digitális Tudománytár

^[1] Idézi: Palasik Mária: Kovács Béla 1908–1959. Occidental Press – Századvég, Budapest, 2002. 90. o.