„Felvirradt megint karácsony napja. Minden ág és levél fehér a zúzmarától. Az ég tiszta és kék, felhőtlen, így hát ma biztos bombázás lesz.” – írta naplójában Rudnyánszky Éva 1944. december 24-én.[1] 1944 karácsonyán megkezdődött Budapest ostroma, a főváros lakossága a pincékbe, az óvóhelyekre menekült a bombázások elől.
Az 1944-es év fordulópont volt a magyar történelemben. 1944 márciusában a németek megszállták Magyarországot, augusztusban pedig a szovjet csapatok lépték át az ország határát, amely így hadszíntérré változott. A vidéki zsidóságot deportálták, a fővárosban élőket az október 15-i nyilas puccs után gettókba tömörítették, sokukat a Duna partjára hurcolták és a zajló folyóba lőtték. Ilyen előzményekkel érkezett el a december, az advent, majd a karácsony időszaka.
1944 karácsonyán nem ünnepelhettek felhőtlenül Budapest lakói, december 24-re a szovjetek bekerítették a fővárost. A városban közel egymillió civil tartózkodott ekkor, számukra a következő másfél hónap a poklot jelentette. Egyes nagyvárosokat – Róma, Athén – nyílt városnak minősítettek, így ezek elkerülték a pusztítást, Budapest helyzete azonban más volt. A Dunántúlon fellelhető nyersanyagok, mint például az olaj, a bauxit fontosak voltak a Harmadik Birodalom számára. Hitler így már korábban erőddé nyilvánította a magyar fővárost (Festung Budapest), ezzel megpecsételte Budapest sorsát, mivel a várost az utolsó töltényig védeni kellett.[2] A kéréseket, amelyek a város feladására vonatkoztak, a német diktátor elutasította.
Ettől függetlenül a karácsonyi készülődés a háború árnyékában sem maradt el. Bár szerényebb körülmények között, de az emberek békésen készültek az ünnepre: „Anyám többféle aprósüteményt sütött karácsonyra. Kimentünk a Lánchidat őrző katonákhoz, és kiosztottuk nekik. Könnyes szemmel magyarázta: Az én fiam is katona, a fronton.” – írta naplójába szenteste Fáy Hildegard. [3] A főváros lakói december elején még színházba, moziba és étterembe jártak, ekkor még aligha sejtették, hogy a város hamarosan csatatérré változik. December 24-én reggel sem volt ez egyértelmű, délelőtt sokan a karácsonyfát díszítették, megajándékozták egymást. Fáy Hildegard feljegyezte naplójában, hogy az éjféli misét biztonsági okokból délután tartották, ezt követően mindenki hazasietett. Nem sokkal később lövéseket hallottak: „Gyertyagyújtás, vacsora, hirtelen hatalmas robaj. Pillanat alatt kicsörömpölt az utcára az összes ablak. Sikoltozás a lépcsőházban. Az egyik lakó nyakába repesz fúródott.”[4] Az ostrom megindultával az emberek a házak alatt lévő óvóhelyekre és a pincékbe kényszerültek.
Óvóhelyet jelölő tábla Budapesten (Fortepan / Lissák Tivadar)
A főváros nem rendelkezett elég élelmiszertartalékkal egy elhúzódó ostrom idejére, így az élelmiszer és a gyógyszerkészletek vészesen fogyni kezdtek, idővel a vízellátás is problémát jelentett, a gáz- és áramszolgáltatás leállt. További probléma volt, hogy a légoltalmi óvóhelyeket nem hosszú távú tartózkodásra rendezték be. „Úgy látszik, bele kell törődnöm, hogy a fenntartózkodás egyelőre lehetetlen. A gyerekeket levisszük a bunkerba. Egy tűzhelyet állítanak fel, s a legszükségesebb holmikat is lehordjuk.” – írta Csonka Pálné Warga Margit december 25-i naplóbejegyzésében.[5] December 30-án már a kihalt, néptelen utcákról írt naplójában: „Csatatérré változott egész Budapest. Állandó most már az ágyúzás. Gépfegyverek, puskagolyók zaja, és már közeledik a front. Villanyvilágítás már napok óta nincs, s így gyertya és a petróleum fényére szorulunk. Miután nem tudjuk, hogy a készleteknek meddig kell kitartania, igyekszünk takarékoskodni, ami az életet igen megnehezíti.”[6]
1944 karácsonyát a főváros lakossága az óvóhelyeken töltötte. Az ostrom azonban nem ért véget az ünnepek után, a budapestiek még heteket, hónapokat töltöttek a pincékben. Sokan az ostrom végén sem mertek előjönni, mert féltek a szovjet katonáktól, másoknak nem volt hová menniük, mert házuk az ostrom során megsemmisült.
Az 1946-os év karácsonya emlékezéssel, nyugodt körülmények között telt. A kommunista diktatúra kiépítésével párhuzamosan azonban az állampárt hadjáratot indított az egyházak és az egyházi ünnepek, így a karácsony ellen is.
Borítókép: Fortepan / Vörös Hadsereg
Tóthné Lakatos Dorina
[1] Bank Barbara–Mihályi Balázs–Tóth Gábor (szerk.): Naplók az óvóhelyről. Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2021. 130. o.
[2] Ravasz István: Budapest ostromának sajátosságai. In: Honvédségi Szemle, 1995/3. 25. o.
[3] Bank–Mihályi–Tóth i.m. 81. o.
[4] Uo. 81. o.
[5] Uo. 325. o.
[6] Uo. 325–326. o.
