Gérecz Attilát mindössze 21 évesen, 1950 decemberében tartóztatta le a Rákosi-diktatúra kémkedés és hűtlenség vádjával.^[1] Az ártatlan fiatalembert azért fogták el, mert az ismerettségi körében volt pár katonatiszt, akik tiltott határátlépést követtek el. Koncepciós perében azzal vádolták, hogy kémfeladatok végrehajtására vállalkozott a francia hírszerzősejtnek minősített társaságban.^[2] Az ÁVH-nak a kreált ügyben Géreczcel kapcsolatban az is kapóra jött, hogy letartóztatása előtt a Tüzérségi Hadapródiskola növendékeként 1944-ben kikerült Franciaországba, ahol a megszálló náci alakulatok kiűzése után francia hadifogságba került.^[3]

Gérecz a hadifogságból 1946-ban tért haza, majd nem sokkal később megismerkedett a házuk szomszédjában lakó Drechsel Máriával, későbbi szerelmével, akit leveleiben „Kicsinek” szólított. A fiatalember 1949-ben a Magyar Öttusa-válogatott keretének is tagja lett egy rövid időre.^[4]

1950-es letartóztatása után Géreczet a Fő utcai börtönbe szállították. A fiatalembert első fokon tíz évi, másodfokon pedig tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték. Először a budapesti Gyűjtőfogházba szállították, majd 1952-ben átvitték Vácra. Itt a börtönben az „értelmiségi rabok” befogadták őt költői társaságukba, amit „füveskertieknek” neveztek el. A csoportosulás elnevezése onnan ered, hogy a börtönkápolna előtti kis füves résznél találkoztak rendszeresen. WC-papírra írt, vagy fejben memorizált verseiket itt osztották meg egymással. A „füveskerti költők”, mint például Béri Géza, vagy Kárpáti Kamil pártfogásuk alá vették Géreczet, akit versírásra és műfordításra biztattak.^[5] Maga Gérecz erről az élményéről így írt egy börtönből kicsempészett levelében: „Társaimmal (Vác most a fiatal magyar líra egyik legjelentősebb központja) jelenleg a világirodalom legnagyobb költőit fordítjuk. Kissé későn kapcsolódtam bele (ők már nyáron elkezdték), de műfordításaim óriási feltűnést keltettek.”^[6]

Gérecz az első és egyben számára is legkedvesebb versét 1954-ben írta meg „Így bocskorosan” címmel.^[7] Érdekesség, hogy a költemény egyáltalán nem sejteti, hogy egy börtön kilátástalan világában vetették papírra.^[8] A költő fiatalos lendülettel száll szembe a diktatúra börtönkörülményeivel, amikor úgy fogalmaz: „számon pimasz mosolygás a jelszó, füttyöm csibészes”. Gérecz lelkierejét és ellenállását támasztja alá az is, amikor egy levelében úgy fogalmaz: „A rabnak egyetlen társa van, ami mindenen keresztülsegíti: a fantáziája. És egyetlen, soha le nem győzhető ellensége: a gondolatai. Nincs olyan szenvedési állapot, melyben enyhülési folyamat ne szerepelne. És ez az enyhülési fok: a boldogság.”^[9]

A fiatal költő kalandos élete 1954. július 18-án vett újabb fordulatot, amikor a Duna áradását kihasználva sikerült megszöknie a váci börtönből. „40 métert kellett megtennem, míg a reflektor-fényből és az őrök látótávolából kijutva, a drótkerítésig értem. Azon átmászva kb. 1 óra hosszat voltam vízben, küzdve az örvénylő árral, ruhámmal és cipőmmel, melyek lehúztak, a görcsökkel, melyek maró fájdalommal bénították meg időnként végtagjaimat.”^[10]A volt öttusázónak fizikai adottsága és bátorsága is segítette abban, hogy a folyót átúszva sikerült megszöknie és eljutnia Budapestre. Ezt támasztja alá egy állambiztonsági jelentés is, amikor a szökést elősegítő tényezőknél a felsorolásban úgy fogalmaztak: „a szökevény előnyére volt a kisportolt igen jó úszó mivolta (öttusázó volt) éles esze és ravaszsága”.^[11]

Budapesten ismerősöknél bujkált három napig. Elmondása szerint egy társa árulhatta el, akit a rendőrök korábban az ő szökése miatti vallatás során verhettek meg.^[12]  Szökésért további kétéves börtönbüntetést róttak ki rá. Először a Gyűjtőbe került, ahol sötétzárkában próbálták lelkileg és fizikailag megtörni. Első fogságához képest itt már érzékelhető egyfajta megtörtség, ami az öngyilkosságon való gondolkodás gyakoriságában mutatkozik meg.^[13] Az Isten balján című költeményében úgy fogalmaz: „Már a tavaszban is csak öldöklést látok, minden új élet új, Istenre szórt átok.”^[14]

A szökése miatti tárgyalás végett ismét Vácra került, ahol éhségsztrájkba kezdett, aminek következtében a rabkórházba került át. Itt írta meg többek között szökésének történetét, valamint papírra vetett egy anyjának és szerelmének szóló megrendítő levelet. Ebben a börtön mélyéből a szabadság megélését javasolta szerelmének: „Tanulj és olvass Kicsi, ismerd meg a világirodalmat, járj operába, színházba”.^[15]

1955 kora nyarán átszállították az ország legszigorúbban őrzött börtönébe Márianosztrára. Alig egy évvel később tisztázatlan okokból ismét visszaszállították Budapestre, a Gyűjtőbe.^[16] A börtönből Gérecz a forradalom és szabadságharc idején szabadult ki. A szabadulása utáni napon nekikezdett egy kiáltvány megfogalmazásához, melyet 1956. november 3-án olvasott fel.^[17] A kiáltványban óvatosságra intette a forradalmárokat: „Akinek az ország legváltságosabb pillanataiban fontosabbnak tűnik megalakítani az ezeregyedik érdekszervezetecskét, párthelyiséget vagy sajtóterméket, mint fogcsikorgatva megvédeni megszerzett jogait és függetlenségét, az igenis túl éretlen ahhoz, hogy teljesen magára hagyjuk.” Gérecz továbbá azt is hangsúlyozta, hogy a magyar ifjúság felette áll minden újraalakuló csoportosulásnak, ezzel szemben a fiatalság legfontosabb feladatának a forradalom és szabadságharcban megtestesült nemzet egységének megőrzését látta.^[18]

Gérecz november ötödike és hetedike között fegyverrel harcolt az ország szabadságáért. November 7-én kora délután még a Dohány utcai telefonfülkéből beszélt szerelmével, majd nem sokkal később a Klauzál utcai kereszteződésen próbált meg átrohanni, ahol azonban egy szovjet páncélosból halálos sorozatlövést adtak le rá.

A fiatal költőt és szabadságharcost szerelme ideiglenesen a Klauzál tér 9. házzal szembeni sarkon temette el. 2001 óta a Fiumei úti sírkertben róhatjuk le tiszteletünket a fiatal öttusázó, költő, 1956-os mártír előtt. Életének a Csendkút című magyar történelmi filmdráma állít emléket.

Hegyi Károly

Borítókép: Terror Háza Múzeum

^[1] Hajnal Géza: A Gérecz-hagyaték. Kortárs Alapítvány, Budapest, 2016. 77-78. o.

^[2] Uo. 52. o.

^[3] Szokolay Domonkos: Rabságban is szabadon. In: Czókos Gergely–Kiss Réka–Máthé Áron–Szalai Zoltán (szerk.): Magyar Hősök. Mathias Corvinus Collegium – Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Budapest, 2020. 113. o.

^[4] A Gérecz-hagyaték. (http://www.gereczhagyatek.hu/index.php/eletrajz) 2025. április 9.

^[5] Hajnal, i.m. 83-112. o.

^[6] Hajnal Géza (szerk.): Gérecz Attila összes művei. Kortárs Könyvkiadó–Tau-Terv, Budapest–Boldog, 2017. 138. o.

^[7] Uo. 140. o.

^[8] Pomogáts Béla: Az Isten balján. Gérecz Attila helye a magyar költészetben. In: Hitel, 1997/3. 92-93. o. (https://adt.arcanum.com/hu/view/Hitel1988_1997_1/?pg=325&layout=s) 2025. április 8.

^[9] Hajnal (szerk.): Gérecz Attila összes művei, i.m. 135. o.

^[10] Uo. 131. o.

^[11] Hajnal, A Gérecz-hagyaték, i.m. 134.

^[12] Hajnal (szerk.): Gérecz Attila összes művei, i.m. 133. o.

^[13] Hajnal, A Gérecz-hagyaték, i.m. 145. o.

^[14] Hajnal (szerk.): Gérecz Attila összes művei, i.m. 16.

^[15] Hajnal, A Gérecz-hagyaték, i.m. 152.

^[16] Uo. 156-158. o.

^[17] Uo. 166-172. o.

^[18] Hajnal (szerk.): Gérecz Attila összes művei, i.m. 125-127. o.