1944. március 19-én a náci Németország hadserege megszállta Magyarországot. A katonai akció egyik súlyos következménye az volt, hogy a szövetséges hadseregek légiereje megkezdte az ország bombázását. A következő hónapokban városok, gyártelepek, vasútvonalak és hidak váltak légitámadások áldozatává. A legsúlyosabb károkat Budapest szenvedte el. 1945-ben a képen látható „panoráma” fogadta a fővárosba érkezőket. A fénykép állandó kiállításunk kettős megszállás termében látható.

Hitler 1944 novemberében Budapestet erőddé nyilvánította és elrendelte a város minden áron való megtartását. Ezzel az ország keleti részei után a főváros is hadszíntérré vált. Karácsonyra Budapestet körbezárta a megszálló Vörös Hadsereg, amely haladéktalanul megkezdte a főváros ostromát. Sztálin parancsára menetből kellett volna bevenniük Budapestet, ám végül a város csak közel másfél hónapos ostrom után került a szovjetek kezébe. Az összecsapások 102 napig tartottak, ezalatt a várost folyamatosan bombázták a szövetséges légierők, míg a visszavonuló németek felrobbantották a dunai hidakat, ezzel lassítva a szovjet csapatok folyón való átkelését. Közben a háború áldozatává vált Budapest épített öröksége: a budai vár és a Várnegyed, a Vigadó, a Nemzeti Színház, az Opera, a Parlament és a Zeneakadémia épülete egyaránt súlyos anyagi károkat szenvedett. A főváros lakossága óvóhelyeken és pincékben próbálta meg átvészelni az ostrom napjait, miközben Budapest utcáin tombolt a nyilas terror, majd a szovjet megszállást követően megkezdődött a lakosság elhurcolása a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba.
A kettős megszállás termében látható kinagyított fénykép a felrobbantott Lánchíd Dunába omlott maradványait és a folyó két oldalán lebombázott épületek romjait ábrázolja. A világháború befejeződését követően egy évtizednek kellett eltelnie a károk közel teljes felszámolásáig, azonban még ma is találkozhattunk olyan épületekkel a fővárosban, amelyek magukon viselik az ostrom nyomait.