A Terror Háza Múzeum galériájában elhelyezett fej nélküli katonanő szobra állandó kiállításunk ikonikus darabjává vált. A szobor és „lefejezésének” története egy korszak lenyomata.
A pártvezetés 1950-ben határozott a budapesti metróhálózat kiépítéséről. A tervezés és a kivitelezés során a szovjet mintát vették alapul, ennek megfelelően szocreál szobrokkal és freskókkal díszített állomásokat terveztek. A Népstadion (ma Puskás Ferenc Stadion), mint végállomás csarnokában négy szoborcsoportot kívántak elhelyezni: a Szocialista tudomány, a Szocialista munka, a Szocialista művészet és a Szocialista honvédelem allegorikus ábrázolásait. A Szocialista honvédelem kompozíció alkotói, Búza Barna és Balázs István szobrászművészek voltak. Búza a férfi, míg Balázs a női alakot formázta meg. Az 1952-re elkészült szoborcsoport bal oldali alakja a gépfegyveres katona, míg mellette egy jobb kezében telefonkagylót tartó, bal kezét a szemei elé emelő katonanő figurája voltak. 1953-ban a metróépítés munkálatait leállították. A Szocialista honvédelem kompozícióját ideiglenesen a metró építési területén helyezték el, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban fejét vették a női alaknak. A szoborrongálásból politikai ügyet akartak kreálni a kommunista hatóságok, arra hivatkozva, hogy a szobor szovjet katonát mintáz, így a lefejező szovjetellenes tettet követett el. Később legendák keringtek arról, hogy a szobor lefejezése miatt egy fiatal fiút több évi börtönbüntetésre ítéltek.
A szobor az ezt követő évtizedekben az alkotó műterme előtt állt, mígnem 2002-ben a műterem új tulajdonosa a Terror Háza Múzeumnak adományozta a fej nélküli katonanő szobrát, amely a múzeum szoborgalériájának legismertebb alakjává vált.
