„Az ajtó nyílik, a szorongás elszáll. Rákosi elvtárs mosolyog. Váczi János nyújtja a búzakoszorút és mondja bátran: – Igen nagy tisztesség ért minket, Rákosi elvtárs, hogy személyesen adhatjuk át az első búzát, és a dolgozók forró köszöntését”[1] – hozta le a Szabad Nép egy állami gazdaság tagjai és Rákosi Mátyás találkozását. A diktátor személye köré a kommunista propaganda a sztálinihoz hasonló személyi kultuszt épített ki.
Magyarország 1945-ös szovjet megszállásával párhuzamosan megkezdődött az ország erőszakos átalakítása (szovjetizálása). 1949-re csalásokkal, törvénytelenségekkel, erőszakkal lezajlott a teljes kommunista hatalomátvétel, az ezt követő években minden a kommunista állampárt, a Magyar Dolgozók Pártja „útmutatásai” alapján zajlott. A legfőbb vezér Rákosi lett, miután 1945-ben visszatért a Szovjetunióból.
A szovjet mintára alakított kultusz kiépítése tudatos és fokozatos volt A propaganda többek között Rákosi érdemének állította be a hadifoglyok hazahozatalát. „Hadifoglyainkért tett, nagylelkű közbenjárásáért soha el nem múló hálás köszönetünket fejezzük ki. Bizalommal tekintünk az elkövetkező hónapok elé, amelyek mindannyiunk számára visszahozzák oly türelmetlenül várt szeretteinket. Az Isten bőséges áldása kísérje további fáradozásait, amelyet foglyaink hazahozatala, érdekében folytat. Kérjük, tolmácsolja mélységes hálánkat a Szovjetunió hatalmas vezérének, Sztálinnak, aki foglyaink szabadon bocsátásával az életünket adja vissza” – közvetítette a Szabad Nép 1947. május 22-én a kecskeméti asszonyok táviratát. [2] A propaganda ugyancsak neki tulajdonította a Csehszlovákiából kiutasított magyarok letelepítését, de a hamis népszerűsítés következtében ő lett az új fizetőeszköz, a „forint apja” is.[3]
A teljes hatalomátvételt követően a propaganda eszközei is megváltoztak. Korábban a Szabad Nép és más, helyi kommunista lapok számítottak az első számú szócsőnek, ezt követően azonban a népszerűsítés rendelkezésére álltak a propagandafilmek, filmhíradók, képek, festmények, tömegdalok is. A rádióban visszhangozták az általa tartott beszédeket, amelyeket mindig nagy ováció előzött meg. Beszéde közben a hallgatóságnak tapssal és hosszas éljenzéssel „illett” kifejezni lelkesedését. Az állami ünnepeken, felvonulásokon, így április 4-én vagy május 1-én – természetesen Sztálin és Lenin mellett – az ő portréit hordozták a felvonulók. Intézményeket neveztek el róla, így született meg a 13. kerületben a Rákosi Mátyás Kultúrház, Csepelen pedig a kultuszépítés jegyében nevezték át a Weiss Manfréd Műveket Rákosi Mátyás Vas- és Fémművekre.
Május 1-i ünnepség a Hősök terén (Fortepan/Berkó Pál)
A sajtó arra is figyelmet fordított, hogy a főtitkár megközelíthetőségét, közvetlenségét kiemelje. Ennek érdekében a vidéki látogatások alkalmával sokszor ábrázolták őt helyiek körében. Ezek az alkalmak meghatározott koreográfia szerint zajlottak. Megjelenésekor hatalmas lelkesedéssel üdvözölték, ajándékokat adtak neki, beszédet tartott, látogatást tett a helyi üzemekben, a földeken, elbeszélgetett az emberekkel, majd hazament. A Szabad Nép 1950. július 7-én nagy betűkkel közölte, hogy „A derekegyházi állami gazdaság dolgozói új búzával, virágzó gyapottal köszöntötték Rákosi elvtársat.” A cikk szerint Rákosi kevesellte a learatott búza mennyiségét, és a következő évre jobb eredmény elérésére buzdította őket.[4] Mindeközben a valóságban a falvak szétverése, az erőszakos kollektivizálás zajlott, a nem megfelelő eredményeket elért gazdaságokat könnyen vádolták szabotálással.
Az egyszerű emberekről gondoskodó vezér imázsának kialakításához szintén a Szabad Népben publikált – bizonyos esetben fiktív – levelek is hozzájárultak. Ezekben az írásokban „hétköznapi emberek” keresték meg a diktátort kéréseikkel, így például a szegény gyermekek számára folyósított tankönyvtámogatás, vagy éppen a falu elveszett harangjának visszaszerzése érdekében.
1950. augusztus 20-án Pór Bertalan festőművész új alkotással jelentkezett. Festménye Rákosi Mátyást ábrázolja parasztképviselők körében. A kép a főtitkár egyik kedvence lett, Akadémia utcai irodájának falán kapott helyet, közvetlenül íróasztala mögött.
Pór Bertalan: A termelőszövetkezetek I. kongresszusára érkezett küldötteket Rákosi Mátyás fogadja a Parlamentben
1952-ben a pártfőtitkári tisztség mellé Rákosi megkapta a Minisztertanács elnöki funkcióját is. A Szabad Nép erre reagálva riportokat közölt, amelyben „véletlenszerűen” kérdezték az embereket, mit gondolnak erről: „Salomon Józsefné, a Sortex dolgozója, Varga Józsefné, a Lóden sztahanovista csomózója lopva egy-egy könnycseppet törülnek le a szemükből: – Csak néztem Rákosi elvtársat, és csak tapsoltam, azt szerettem volna, ha minél tovább tart ez a pillanat.”[5]
A kultusz csúcsára 1952-ben érkezett el, amikor az ország Rákosi 60. születésnapját „ünnepelte”. A születésnapot lázas munkaverseny előzte meg, míg az Operában születésnapi gálát rendeztek a pártvezérnek. A propagandaosztály gondoskodott röpiratok, kiadványok megjelentetéséről, ezen alkalomra került a polcokra a Magyar írók Rákosi Mátyásról címet viselő irodalmi antológia, amely a hozzá írott vagy róla szóló dicsőítő versekből, novellákból állt: „Ma Rákosi a rádióban beszél. A szél elcsendesedik, és az ország szíve a tenyerében lüktet” – olvashatjuk az egyik írásban.[6]
A diktátort Sztálin halála után nem sokkal Moszkvába hívatták és leváltották miniszterelnöki pozíciójából. Az 1953-tól Moszkvában zajló belső harcok következményeként 1955-ben ugyan rövid időre visszakapta hatalmát, de 1956 júliusában végleg menesztették. A párt éléről is távoznia kellett. Szovjet emigrációba kényszerült, ahonnan soha nem térhetett vissza Magyarországra.
Lakatos Dorina
Borítókép: Fortepan/UVATERV
[1] A derekegyházi állami gazdaság dolgozói új búzával, virágzó gyapottal köszöntötték Rákosi elvtársat. In: Szabad Nép, 1950. július 7. 5. o.
[2] Fáradozását nagyon köszöni egy hadifogoly édesanyja. In: Szabad Nép, 1847. május 22. 4. o.
[3] Apor, i.m. 101. o.
[4] A derekegyházi állami gazdaság dolgozói új búzával, virágzó gyapottal köszöntötték Rákosi elvtársat. i.m.
[5] Idézi: Földesi–Szerencsés, i.m. 39-40. o.
[6] Idézi: Paul Hollander: Marx és a Korán. Válogatott tanulmányok. KKETTKA, Budapest, 2024. 179. o.
[vi] Idézi: Paul Hollander: Marx és a Korán. Válogatott tanulmányok. KKETTKA, Budapest, 2024. 179. o.
