Bárdossy László 1890-ben született, kisnemesi családból származott és egész életét a közszolgálatban töltötte. Jogot tanult, nyelveket beszélt és „végigmászott” a hivatalnoki ranglétrán. Volt külügyi segédtitkár, titkár, majd a Külügyminisztérium sajtótitkáraként dolgozott. Innen csak felfele vezetett karrierje: miniszteri tanácsos lett, majd 1930-tól a londoni követség tanácsosa volt. 1934-től bukaresti követ lett, ezt követően pedig 1941. február 4-én külügyminiszteri kinevezést kapott. A tárcát azután is megtartotta, hogy ugyanezen év áprilisában, gróf Teleki Pál öngyilkosságát követően Horthy Miklós kormányzó Bárdossyt nevezte ki miniszterelnöknek.

Bárdossy László nézeteiben ugyan nem húzott egyik szélsőséges eszme felé sem és nem tartozott semelyik párthoz, ennek ellenére a trianoni békediktátum által kiváltott revíziós politika feltétlen híve volt. Döntése eredményeként az ország hadviselő félként Németország oldalán lépett be a háborúba a Szovjetunió ellenében. Miniszterelnökségének tizenegy hónapja alatt a magyar haderő megszállta a Délvidéket, Magyarország hadat üzent a Szovjetuniónak és hadiállapotba került az Egyesült Királysággal, valamint az Egyesült Államokkal, mindemellett hivatali ideje alatt további zsidóellenes törvényeket vezettek be.

A háborút követően felállított Népbíróságok tekintetében megszűnt a törvény előtti egyenlőség, az ártatlanság vélelme, az ítéletek pedig osztályalapon, vagyis nagyrészt a származást tekintetbe véve születtek. A Bárdossy-per volt az első népbírósági „látvány-, illetve kirakatper”^[2], amelynek kifejezett célja volt, hogy ítéletet mondjon az előző korszakról. A Magyar Kommunista Párt szemében a Bárdossy-per volt a perek pere, amely keretei között egyszemélyben ítélhetik el a Horthy-korszakot és annak minden képviselőjét.

A pert első fokon a Zeneakadémián tartották 1945. október 29. és november 3. között, ahova jegyet válthatott a közönség, de a nyomtatott sajtón kívül folyamatosan tájékoztatta a nagyérdeműt a rádió is. Rákosi Mátyás szándéka volt, hogy Bárdossyt az egész magyar társadalom, ország-világ előtt vonják felelősségre. Rákosi utasította Schöpflin Gyulát, a rádió műsorigazgatóját, hogy élő adásban közvetítsék a tárgyalást.^[3] Arra azonban sem a tárgyalást vezető bíró, dr. Major Ákos, sem a kommunista vezetők nem számítottak, hogy Bárdossy László személyében egy náluk sokkal nagyobb intellektussal rendelkező személyt próbálnak nyilvánosan megalázni, aki már a háború ideje alatt is számolt felelősségre vonásának lehetőségével.^[4]

A népügyészség összesen hat vádpontban emelt vádat Bárdossy ellen, ezek közül a legfontosabb az ország háborúba való beléptetése volt. Végül egy vádpont alól felmentették – az újvidéki razziával kapcsolatban – és öt pontban bűnösnek találták. A tárgyalás folyamán Bárdossy folyamatosan fölényben volt, mind intellektuálisan és morálisan is. Major Ákos pedig saját bevallása szerint is, többször elvesztette türelmét és folyamatosan vitázott a vádlottal.^[5] Bárdossy fölényét maga Major is bevallotta visszaemlékezésében, habár az ő esetében ez inkább volt „szerecsenmosdatás”. Ő úgy fogalmazott, hogy „Bárdossy már a kezdéskor több figurával játszott a sakktáblán, mint a népbíróság.”^[6] Valójában azonban, folyamatosan arra hivatkozik memoárjában, hogy nem álltak rendelkezésre a megfelelő terhelő dokumentumok. „Tárgyi és személyi adalékok hiányában” volt Bárdossyval szemben miközben a Szövetséges Ellenőrző Bizottság képviselői, „minisztere”, vagyis Reis István igazságügyi miniszter, a legfőbb államügyész és egyszer maga Rákosi Mátyás is – akinek utasítására sugározta a rádió a tárgyalást – jelen voltak.^[7] Mivel azonban Bárdossy rendkívül felkészülten, jó diplomatához és politikushoz méltóan védekezett a vád képviselőivel szemben, így a tárgyalás nyilvánossága egyre terhesebbé vált a kommunisták számára. Major szerint „a korabeli sajtótudósítások és a későbbi visszaemlékezések viszont a tárgyalást túlszínezték vagy éppen kozmetikázták”^[8] és „a rádió minden este gondosan retusált riportot sugárzott a tárgyalásról”.^[9] A tárgyalás menete végül annyira kínossá vált Rákosiék számára, hogy elkönyvelhették: rögtön az első háborús bűnös elleni per balul sült el. Bárdossy méltósággal viselte sorsát.

Bárdossy László (balra) a Népbíróság előtt (Fortepan/Mészáros Judit)

Az utolsó szó jogán Bárdossy magát felelősnek tartotta, de bűnösségét nem ismerte el, mert „a bűnösben a szándékosan és tudatosan elkövetett rossz várja a megtorlást; az ország ügyeinek intézésében vállalt felelősség levonása a politikai szükségesség kérdése, amelyet a körülmények és viszonyok szerint kell, illetőleg lehet alkalmazni. De akárhogyan legyen is, nem védekezem, mert az a meggyőződésem, hogy ez után a szörnyű vihar után, amely annyi fiatal életet tört össze, annyi családot szórt szét, annyi értéket pusztított el, valóban nincsen jelentősége annak: hogyan alakul a sorsuk és mi lesz azokkal, akiket itt most felelősségre akarnak vonni. Ma nincsen fontos más, csak a béke.”^[10] Végül Bárdossy Lászlót a népbíróság kötél általi halálra ítélte elsőfokon. Bárdossy maga ugyan nem folyamodott kegyelemért, sőt Major kérdésére, hogy megértette-e az ítéletet úgy felelt: „Az ítéletet megértettem. Hálás köszönetet mondok hivatalból kirendelt védőmnek, hogy mellettem állt a főtárgyalás folyamán, további segítségére azonban nem tartok igényt és arról köszönettel lemondok. Az ítéletet tudomásul veszem és kérem annak haladéktalan végrehajtását.”^[11] Ennek ellenére ügyvédje, Dr. Berend Béla élt a jogával és fellebbezett. Ezt másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa bírálta el és végül a halálos ítéletet helybenhagyta, csupán a kötél helyett golyó általi végrehajtásra változtatta. Az ítéletet 1946. január 10-én hajtották végre, szintén tömeges közönség előtt, a Népbíróság épületének – a mai Markó utcai fogház Nagy Ignác utca felé eső – udvarán.^[12]

Bárdossy László pere, amely az első kirakatper volt az 1945 utáni kommunista időszakban nem érte el a kommunista vezetés által áhított azon célját, hogy Bárdossyt nyilvánosan megszégyenítsék. S bár Bárdossy László kétségtelenül felelős volt Magyarország második világháborús szerepvállalásáért, ez alól a felelősség alól nem bújt ki és emelt fővel, görbe tükröt mutatott a felülről vezérelt, felkészületlen és megfelelő képesítéssel nem rendelkező Népbíróság és képviselői felé.

László Bernadett

Borítókép: United States Holocaust Memorial Museum

^[1] Tangl Balázs: Iratok Bárdossy László népbírósági peréhez. Clio Intézet, Budapest, 2021. 7. o.

^[2] Schmidt Mária: Diktatúrák ördögszekerén. Magvető, Budapest, 1998. 218. o.

^[3] Applebaum, Anne: Vasfüggöny. Kelet-Európa megtörése 1944–1956. Európa Könyvkiadó, Budapest 2014. 227. o.

^[4] Schmidt: i.m. 220. o.

^[5] Dr. Major Ákos: Népbíráskodás – forradalmi törvényesség – Egy népbíró visszaemlékezései. Minerva Kiadó, Budapest, 1988. 223. o.

^[6] Dr. Major, i.m. 231. o.

^[7] Uo. 203. o.

^[8] Uo. 195. o.

^[9] Uo. 199. o.

^[10] Idézi: Tangl, i. m. 140. o.

^[11] A Népbíróság kötélhalálra ítélte Bárdossy Lászlót. In: Magyar Nemzet, 1945. november 4. 3. o.

^[12] Golyóval kivégezték Bárdossy Lászlót. In: Magyar Nemzet, 1946. január 11. 1. o.