XX. Század Intézet, Budapest, 2007.
Az esszé a Mit kezdjünk vele – Kádár János című nemzetközi konferencia alkalmából íródott. A szerző a Kádár-rendszerrel és a kádárizmus megöröklött szellemi örökségével való őszinte szembenézésre ösztönöz írásában.
Nem fogjátok tudni lezárni a múltat, mert mindenki részese és haszonélvezője volt „a szocializmus építésének” – lehet, hogy ezt üzeni Kádár János a mának. Ha elmarad a szembenézés, saját szerepünk kritikai vizsgálata, az esetleges felelősség megállapítása: a traumától megszabadulni képtelen társadalom a tartós frusztráció állapotába kerül. A régi rendszertől való elhatárolódás, annak létformáival való leszámolás torz formában, feliben-harmadában ment végbe, és végeredményben máig lezáratlan maradt. A „kádárizmus” szelleme ma is bennünk él. Közös múltunk lezáratlan, mi pedig annak foglyai maradtunk. Ki úgy, hogy feltámasztaná, ki úgy, hogy ma is azzal hadakozik. Múltunk megismerését nem halogathatjuk tovább.
