Ócsai Károly (1938. június 23. – 2011. december 22.) szobrászművész, éremművész, művésztanár. 1957-ben végezte el a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot, ahol Somogyi Józseftől és Bokros Birman Dezsőtől szobrászatot, Szentiványi Lajostól pedig festészetet tanult. Középfokú tanulmányai befejezése előtt egy évvel, 1956 októberében részt vett a forradalom és szabadságharc fővárosi eseményeiben: volt betegszállító, majd harcolt a corvinisták, illetve a Móricz Zsigmond körteret védő forradalmárok között is. A forradalom leverését követően valószínűleg barátja honfitársának, Makrisz Agamemnon kormánybiztosnak a közbenjárására sikerült elkerülnie a közvetlen megtorlást, ám érettségi után nem vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, és a szakmából is kiszorult. Ennek következtében először a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalathoz, majd a Múzeumok Központi Igazgatóságához került, ahol restaurálással, illetve kiállítás-szervezéssel foglalkozott. Első önálló kiállítását 1967-ben tarthatta meg: ettől kezdve felvételt nyert a professzionális művészek szakmai szervezeteibe, meghívást kapott számos országos, illetve külföldi kiállításra, valamint hazai és nemzetközi szimpóziumokra is. 1986 és 1996 között a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola szobrásztanára, 1990 és 1994 között pedig a budafoki önkormányzat képviselője, a Kulturális Bizottság alelnöke volt. Hosszú ideig foglalkozott szobrászrajzzal is: a rendszerváltoztatás után nemzetközi és hazai művészeket felsorakoztató biennálék szervezésével részt vett a műfaj magyarországi újjáélesztésében.

Formanyelvét kristálytani kutatásaira és ezzel kapcsolatos matematikai számításaira alapozva fejlesztette ki, kompozíciós és anyagkezelési stílusán is ezek hatásai érhetőek tetten. A rendszerváltoztatás után lehetősége nyílt köztéri alkotások készítésére is. Ezek közül kiemelkednek a Tabánban, illetve Süttőn felállított, személyes élményeiből táplálkozó 1956-os emlékművei.

Tevékenységét különböző szakmai fórumok számos díjjal ismerték el, így 2000-ben elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Millenniumi fődíját, 2003-ban pedig a Munkácsy Mihály-díjat.

Népfelkelések könyve

A szobor tervezete 2000-ben civil kezdeményezésre készült a debreceni önkormányzat részére. A kész műalkotás helye a Kossuth Lajos utcán lett volna. A pályamű célja az volt, hogy 1956-ot a magyar szabadságharcos hagyomány részeként kezelve kapcsolódási pontokat teremtsen a kommunista uralom elleni felkelés és a korábbi magyar népfelkelések, szabadságküzdelmek között. Ennek érdekében a művész a magyar történelmet szimbolizáló vihartépte könyv lapjaiból a magyar szabadságharcok négy jelképes figuráját emelte ki: a nándorfehérvári népfelkelőket vezető Kapisztrán Jánost, a Rákóczi-szabadságharc tarpai jobbágyát, az 1848–49-es szabadságharc nemzetőrét, illetve az 1956-os lyukas zászlót tartó fiatal forradalmárlányt. A szobor végül a városvezetés és az ’56-os szervezetek szándékkülönbségei miatt nem készült el, ezért az önkormányzat új pályázatot írt ki, melyen Melocco Miklós alkotása nyert.

Az itt látható makett Ócsai Károly 1956-os hagyatékának egy darabja. A hagyaték Ócsai Károly felesége, Dr. Neducza Náda szíves felajánlásából került a Terror Háza Múzeum gyűjteményébe.