„Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülten él a népek között birodalmad minden tartományában.” (Eszter 3,8)

Több évszázados együttélésünk során a magyar ajkú cigányság részt vett a történelem viharaiban, a török elleni küzdelmekben, két pogány közötti hadakozásban. Ott volt a kuruc szabadságharcban, a ’48-as forradalomban és szabadságharcban, a két világégésben és az ’56-os barikádokon. Ha kellett, fegyvert kovácsolt, lovat vasalt, eltemette a halottakat, és ha szükség volt rá, vérét ontotta, életét adta a közös szabadságért. Kinek ne csengenének még ma is fülében Puczi Béla 1990 fekete márciusában elhangzott szavai: ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!

De nemcsak küzdelmeinkben álltunk egymás mellett, hanem az építkezés oly sokszor nagyon rövid békeidejében is. Osztoztunk a vakolókanálon és a szabadságunkat védő kardon. Kultúránk, népi hagyományaink, népzenei nyelvünk őrzői és továbbadói is voltak ők, akik fájdalomban, gyászban vagy épp örömünnepeken öntötték zenébe egy nép, egy közösség örömét-bánatát.

Mégis oly fájdalmasan sokszor feledkeztünk meg, szorítottuk háttérbe, építettünk falakat közösségeink, népeink közé. „Sepsiszentgyörgy történetében sokáig egy fal választotta el az Őrkőt a város többi részétől. A falat lebontottuk, de az évek során egyre világosabbá vált számomra, hogy a nehezebb munka csak ezután kezdődik. Hiszen vannak falak, amelyeket nem téglából építettünk, és ezek lebontása egy hosszú folyamat” – mondta Antal Árpád polgármester a kiállítás megnyitóján.

Az Erdélyi Református Cigánymisszió és az Erdélyi Roma Koordinációs Iroda egyik fontos célkitűzése nem csupán a falak és előítéletek lebontása, hanem a közös értékek felmutatása. Az Együtt, szabadon – Roma hősök kiállítás olyan magyar ajkú roma személyiségeket mutat be, akik nem csupán a magyar kultúra, gazdaság terén, szociális vagy tudományos életben alkottak nagyot, hanem az egyetemes emberi értékekhez is hozzájárultak, és igazi példaképei lehetnek minden korosztálynak. Méltán lehetünk büszkék Cziffra György zongoraművészre vagy az erdélyi származású, világhírű Ruha István hegedűművészre, akik megmutatták, hogy tehetség és szorgalom által a mélyszegénységből a világ legkiválóbb színpadaira is fel lehet jutni. Péli Tamás vagy Szent­andrássy István Kossuth-díjas festőművész egy addig ismeretlen világot nyitott meg csodálatos festményein keresztül. Bari Károly vagy az erdélyi Rafi Lajos verseiben döbbenetes mélységeit tárja fel nem csupán a cigány, hanem az egyetemes emberi szenvedő léleknek. De szól ez a kiállítás orvosokról, mérnökökről, pedagógusokról, akik életükkel, munkásságukkal a legelesettebbek szolgálatába álltak. 

A Budapesti Terror Háza Múzeum, amikor összeállította ezt a szabadtéri kiállítást, még csupán azzal a szándékkal indította el, hogy az ’56-os forradalomban részt vett romáknak állítson emléket: Strausz Károly „Cigány Karesz”, Kóté Sörös József, Sztojka László „Ferkó”, Csaányi Sándor, Hrozova Erzsébet „Pötyi” súlyos börtönévekkel vagy életével fizetett a magyar szabadságért. De aztán hamar kiderült, hogy a sort folytatni kell, a kiállításba be kell emelni azokat az értelmiségieket, köztük orvosokat, pedagógusokat, akik az egész nemzet szolgálatába álltak, vagy azokat a művészeket, világhírű zenészeket, akik az egyetemes kultúra panteonjába is bekerültek. Amikor Erdélybe is áthoztuk és előbb a nemzetközi roma nap (április 8.) alkalmából a marosvásárhelyi várban kiállítottuk, megfogalmazódott a vágy, hogy az erdélyi magyar ajkú roma személyiségeknek is helyük van ebben a kiállításban. A sepsiszentgyörgyi Liszt Intézettel karöltve szeretnénk e szabadtéri kiállítást az erdélyi városokban körbevinni és folyamatosan bővíteni, hogy ezzel is szolgáljuk népeink közös sorsának bemutatását, követendő példákat tárva a jövő nemzedék elé. 

Sepsiszentgyörgyön a roma holokauszt (porajmos) közöny homályába süllyedt emléknapjára hívjuk fel ezzel a kiállítással a figyelmet és kérünk teret az együttélés emlékművének felállítására. 

Forrás: 3szek.ro
Szerző: Makkai Péter
Fotó: Klárik Lóránd