A legényanya jól érzékelteti a kommunista rendszer groteszkségét és tragikusságát – mondta Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója a „Viszlát, Lenin!” vetítéssorozatát megelőző beszélgetésen.
A Terror Háza Múzeum és a Kommunizmuskutató Intézet által közösen szervezett vetítésen Garas Dezső klasszikusát, A legényanya című filmet vetítették. Felmerül a kérdés: bő egyórányi „derűs szórakozás”, kacagtató filmburleszk, vagy garantált bukásról beszélhetünk? Sok filmkritikus, újságíró írt az 1989 nyarán bemutatott filmről. Garas Dezső filmjének Schwajda György: A rátóti legényanya című regénye adta az alapját, a rendező az íróval közösen szerezte a forgatókönyvet. Vannak források, amelyek szerint a forgatókönyv egy évtizeden keresztül porosodott a fiókban, aminek egyszerű magyarázata lehet: féltek a megvalósításra adott reakcióktól, vagy egész egyszerűen nem akartak rá pénzt áldozni. A nyolcvanas évek végén viszont már recsegett-ropogott a szocializmus, a film pedig elkészülhetett. A vidéki tragikomédia szegény Józsikáról szól, aki az egyetlen volt a faluban, akit nem Bélának kereszteltek. De nem ez volt vele a legnagyobb baj...
A vetítést megelőző beszélgetésen Fekete Rajmund, a Kommunizmuskutató Intézet igazgatója kiemelte: noha a filmet a saját korában vegyes kritikai fogadtatás érte, a film cselekménye, idézhetősége és egysorosai kultuszfilm státuszba emelték. Baczoni Dorottya, a XX. Század Intézet igazgatója elmondta, a film egy „viharos, felfokozott” időszakban jelent meg, hiszen már túl vagyunk azon, hogy Pozsgay Imre népfelkelésnek nevezi az 1956-os forradalmat és szabadságharcot és túl vagyunk Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén is, miközben miközben a háttérben zajlanak a kerekasztal-tárgyalások. Tetten volt érhető a változás, de ennek a folyamatnak akkor még nem látszódott a vége – mondta.
A XX. Század Intézet igazgatója elmondta: az egész film egyfajta allegóriaként fogható fel és erre utal a „Bélaság” is: a személyiség, az individuum elveszik. Ebben hoz változást, hogy a Pogány Judit által megformált Rozi Józsinak nevezi el újszülött fiát. Ez a másság, ez az elütés pedig megkérdőjelezi az egész rendszert, mely az „egyneműsítésre” épült. A Kommunizuskutató Intézet igazgatója reflektálva erre, hozzátette: a kommunizmus alatt be kellett állni a sorba, ha valaki szembe ment az árral, azt a rendszer előbb vagy utóbb, de maga alá gyűrte – ahogy ezt a filmben is láthatjuk. Baczoni Dorottya hozzátette: a film jól érzékelteti a kommunista rendszer groteszkségét és tragikusságát. Jó példája annak, hogyan lehet rámutatni a kommunizmus valódi arcára és annak feneketlen mélységére is.
A filmet a Nemzeti Filmintézet biztosította.
