1945 után a labdarúgók amatőrstátuszúvá váltak, így a futballistáknak a sporton túl civil foglalkozást is kellett vállalniuk. A játékosok a hazai viszonyokhoz képest jól kerestek, de az messze elmaradt a vasfüggöny másik oldalán lévő bajnokságokban résztvevők fizetésétől. Miután több nagyszerű játékos – így például a Ferencváros legendája, Dr. Sárosi György – is Nyugatra ment, a Magyar Labdarúgó Szövetség 1947-ben megtiltotta a válogatott kerettagjainak a kiszerződést. 1948-ban a tiltás már általánossá vált. Ennek ellenére a határátlépések folytatódtak illegálisan, így került ki a Barcelona későbbi klasszisa, Kubala László is.

A Rákosi-diktatúrában a vezetés nem engedhette meg magának, hogy a tömeges méreteket öltő szökések folytatódjanak. A labdarúgás ugyanis több volt egyszerű játéknál. A válogatott és a klubcsapatok sikerei sokaknak az egyetlen örömforrást jelentették a totalitárius diktatúra hétköznapjaiban. A tiltott határátlépés kísérlete egy ideig nem vont maga után komoly büntetést, ugyanakkor a kommunista vezetés tudta, ha nem lépnek fel mielőbb kemény eszközökkel, akkor a klasszisokból álló válogatott hamarosan szét fog hullani.

Az államhatalomnak kapóra jött Szűcs Sándor labdarúgó és szerelme, Kovács Erzsi táncdalénekes esete. A két fiatal 1948-ban ismerkedett meg egymással és hamarosan szerelembe estek. Mindketten családos emberek voltak, így a „szocialista erkölcsökkel” nem volt összeegyeztethető a kapcsolatuk. Ráadásul Szűcs ekkor az UTE játékosa volt, így a kornak megfelelően rendőrtiszt volt a főfoglalkozása, szolgálati fegyverrel is rendelkezett, ezek a körülmények később végzetesnek bizonyultak. Az Újpesti Dózsa játékosa és az énekesnő kapcsolata ismert volt a belügyi szervek előtt, a hatalom többször is megfenyegette őket, hogy hamarosan internálják őket, ha nem zárják le viszonyukat. A zaklatások rendszeressé váltak, így a fiatalok elhatározták, hogy a háborítatlan és szabad élet reményében illegálisan külföldre távoznak.

Szerencsétlenségükre rossz emberrel, Kovács Imre ÁVH-ügynökkel vették fel a kapcsolatot, aki tudomásuk szerint ilyen ügyek lebonyolításával foglalkozott. Az államvédelem így minden lépésükről előre tudott, ugyanakkor valószínű, hogy Szűcs újpesti csapattársai között is volt informátor. 1951. március 6-ára tervezték az átszökést. Kovács útközben elhitette Szűcsékkel, hogy már a határnál járnak, a valóságban azonban 60 km-re voltak a vasfüggönytől. Kovács megkérte Szűcsöt, hogy a biztonság kedvéért vegye elő szolgálati fegyverét és a biztosítsa azt ki. Nem sokkal később az út menti árokból fegyveres katonák ugrottak ki, letartóztatták a labdarúgót és szerelmét. 1951. május 19-én rövid eljárás után a Katonai Törvényszék meghozta ítéletét. Egy szigorúan titkos minősítésű, hivatalosan soha ki nem hirdetett törvényre hivatkozva „fegyveres szökésért” kötél általi halálra ítélték a sportolót. Tovább súlyosbította a cselekményt, hogy „a legsúlyosabb megítélés alá esik az a katona /rendőr/, aki esküjét megszegve a mai nemzetközi helyzetben kísérli meg a disszidálást”. Emiatt fellebbezését is elutasították.

Szűcs a siralomházból üzent játékostársainak: „Halálra vagyok ítélve, mentsetek meg!” Puskás Ferenc, Bozsik József és Szusza Ferenc a kegyelem ügyében felkereste Farkas Mihály honvédelmi minisztert, de túl későn. Az ítéletet 1951. június 4-én végrehajtották. A „futballistaper” elérte a kívánt hatást, 1956-ig szinte egyetlen labdarúgó sem próbálkozott tiltott határátlépéssel. Az UTE csapatával háromszoros bajnok, a Szolnoki MÁV klubjával egyszeres kupagyőztes, tizenkilencszeres válogatott labdarúgó 29 évet élt. Szerelme négy év börtönbüntetést kapott, ezalatt kétszer kísérelt meg öngyilkosságot. Szabadulása után egy ideig felfelé ívelt énekesi karrierje, de sebei már sohasem gyógyultak be.

Kovács Erzsi és Szűcs Sándor tragikus szerelméről 2022-ben jelent meg Vitézy László rendezésében Az énekesnő című filmdráma.