A kommunista diktatúra megsemmisítendő ellenségként tekintett az egyházakra, a vallásra. Ennek eredményeképpen 1945-től fokozatosan megkezdték a felekezetek elnyomását. Az egyházakat megfosztották földtulajdonától, betiltották szervezeteiket, a hitoktatást előbb fakultatívvá nyilvánították, később betiltották. 1948-ban államosították a felekezeti iskolákat. Még ugyanezen év végén letartóztatták, megkínozták majd 1949-ben koncepciós perben életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélték Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érseket, az antikommunista ellenállás bátor alakját. 1950-ben feloszlatták a szerzetesrendeket, majd egy évvel később létrehozták a gyűlölt Állami Egyházügyi Hivatalt, amely egészen 1989-ig ellenőrizte és szorította korlátok közé az egyházak működését. A diktatúra évtizedei alatt számtalan pap és szerzetes, szerzetesnővér és világi hitvalló vált a terrorrendszer áldozatává. A helyzet a Kádár-diktatúra idején sem változott.

Az 1931-ben Szombathelyen született Brenner János egy háromgyermekes család második fiúgyermekeként látta meg a napvilágot. Vallásos nevelést kaptak, később két testvéréhez hasonlóan János is a papi hivatást választotta. 1948-ban az egyre súlyosabb egyházüldözés idején kérte felvételét a ciszterci rendbe. Szemináriumi tanulmányait illegálisan végezte, 1955-ben szentelték pappá. Ekkor kapta meg rábakethelyi kápláni kinevezését. Mivel állomáshelye közel volt az osztrák határhoz, így a vasfüggönyhöz, hosszú ideig nem kapott határsáv-átlépési engedélyt, így még a saját családjával sem tudta tartani a közvetlen kapcsolatot. Nagyon komolyan vette a fiatalok pasztorációját. Hittanórái, az általa szervezett kirándulások és sportesemények vonzották a fiatalokat. Ezt a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel, Brenner János hamar szálkává vált a kommunisták szemében. Brennert folyamatosan zaklatták az államvédelmi szervek, sűrűn beidézték a rendőrségre, sőt néhány alkalommal tettleg is bántalmazták. Mindez azonban cseppet sem zavarta a fiatal papot, ugyanúgy gyakorolta hivatását, mintha semmi sem történt volna.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően megszaporodtak a katolikus lelkipásztorok ellen elkövetett gyilkosságok. 1956 után hat katolikus pap vesztette életét gyanús körülmények között. Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánost tarkólövéssel találták meg a Tisza partján. Szekuli Pál ösküi segédlelkészt a plébánia kútjába fúlva találták meg, Kováts Ferenc gencsapáti káplánt agyonverték. Somogyvári Béla Hetény ferences szerzetes kilincsre felakasztott testére a cellájában találtak rá. Szabó László váci káplán eltűnt lakásából, holttestére a Bükk egyik barlangjában találtak rá.

Brenner Jánost 1957. december 14-én éjszaka a betegek kenetének feladása ürügyén kicsalták a plébániáról. Miután magához vette a szentség kiszolgáltatásához szükséges eszközöket és az Oltáriszentséget, elindult a megadott címre. Már az út elején rátámadtak az állambiztonság emberei a fiatal papra. A földön ütötték, rúgták Brenner Jánost, aki kezével nem magát, hanem a nála lévő Oltáriszentséget védte. Szemüvegét már a verés elején eltörték, így tájékozódni sem tudott. A verőemberek közben az agyongyötört fiatal papot elhurcolták és egy újabb helyszínen tovább folytatták a kegyetlenkedést. Itt harminckét késszúrással végeztek vele. Reverendája és karingje átázott a vértől. A helyben élőket lesújtotta az eset. Nagyon szerették fiatal lelkipásztorukat, így jól tudták azt is, hogy semmi sem igaz a kommunista propagandagépezet által a gyilkosság kapcsán terjesztett koholmányokból. Mindenki tisztában volt vele, hogy Brenner Jánost a kommunista államrendőrség emberei gyilkolták meg. Emlékét a diktatúra évtizedei alatt titokban őrizték.

2018-ban Szombathelyen boldoggá avatták a hivatásáért az életét feláldozó fiatal lelkipásztort, a kommunista egyházüldözés áldozatát.

Az Országgyűlés 2000-ben nyilvánította február 25-ét a kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapjává. 1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjet megszállók Kovács Bélát, a magyar Nemzetgyűlés kisgazdapárti képviselőjét, aki a letartóztatását követően nyolc évet töltött szovjet fogságban. A Gulág mellett a kommunista elnyomásnak számtalan más módszere volt: internálás, börtönbüntetés, végrehajtott halálos ítélet, kollektivizálás és sok más intézkedés képezte a kommunista terror eszköztárát. Sorozatunkban a represszió típusait és néhány áldozat portréját ismertetjük.