1945 után, Rákosi és a Moszkvában képzett magyar kommunisták hazatérésekor a Magyar Kommunista Párt taglétszáma minimális volt, ezért a pártba fel kellett venniük egykori kisnyilasokat is. A terem azt is jelképezi, hogy a társadalom minden rétege „átöltözött”, teljesen új világba lépett.
„Sajnos, pártunkba néha fasiszták is becsúsztak.”
Rákosi Mátyás 1945-ben
A totális diktatúrák nem tűrik a szólásszabadságot, a szabad vallásgyakorlást, de még a gondolkodás szabadságát sem. A szovjet megszállás után magyarok százezreinek kellett „átöltöznie” és megtagadnia korábbi életét, ha túl akarta élni a terrort. Mindenkinek alkalmazkodnia kellett a hétköznapi kommunizmus fenyegető valóságához. Ebben a világban nem volt helye az arisztokratáknak, a polgároknak, a vállalkozóknak, a keresztény vagy zsidó egyház híveinek.
A nácizmus és kommunizmus közötti rokonság árulkodó jele, hogy a kommunisták azokat a nyilas pártkatonákat, akik késznek mutatkoztak az együttműködésre, szívesen befogadták soraikba. Tovább szolgálva ugyanazt a munkát végezték, mint annak előtte: terrorizáltak, megaláztak, kínoztak és gyilkoltak. Csak a fajelméletet cserélték le a marxista osztályharc elméletére. Egyenruhát váltottak, ennyi történt.
