A diktatúra sporttal kapcsolatos érdeklődése nem a sportszeretetéből fakadt, hanem a sikerek propagandaértékéből. Fontos volt a sikeres sportolók útjának egyengetése és támogatása, hogy az általuk elért sporteredményeket a rendszer sikereként tudják bemutatni. A Rákosi-rendszerben a tömegsport szervezése, fontos részét képezte a katonai felkészítésnek, mivel a hidegháborús hisztéria közepette a vasfüggöny mögötti országok lakóit már a következő világháborúra készítették fel. Ezt bizonyítja az MDP KV Szervező Bizottságának 1949. március 28-i üléséről származó jegyzőkönyve, amelyben a Sportbizottság jelentést tett az „MHK mozgalom” elindításáról: „A mozgalom célja, hogy a sport segítségével erős, egészséges, életvidám, nehézségeket leküzdő fiatalokat neveljünk a munkára, de ha szükségesnek mutatkozik a honvédelemre is”.^[1]

Munkára Harcra Kész mozgalom plakátja a Terror Háza Múzeum állandó kiállításában

A pártvezetés a tömegsport szervezésében is a szovjet mintát követte. 1949-ben létrehozták a „Munkára, harcra kész” (MHK) sportmozgalmat. A mozgalom alapvető célja az volt, hogy a „dolgozókat” szabadidejükben sportolásra bírja. Az MHK által szervezett versenyeken futás, kislabdadobás, távolugrás, magasugrás, súlylökés, húzódzkodás és kerékpározás szerepelt a sportágak között. A szinteket korcsoportok alapján határozták meg. Az MHK mozgalom versenyei meghatározó részévé váltak az 1950-es évek első felének, évente több százezren vettek részt a versenyeken. Emellett országszerte MHK csapatok létesültek az üzemekben, hivatalokban, különböző intézményekben.

A csoportok esetében előre meghatározott létszámkereteket kellett feltölteni, így idővel a szervezetek, vállalatok és iskolák számára az egész mozgalmi lét formálissá vált, hiszen például a munkások esetében a fárasztó munka, a műszakok után kellett volna a versenyre készülni. Hogy a „tervszámok” mégis teljesüljenek, a csoportok finoman fogalmazva szépített eredményeket közöltek a versenyeikről. Rákosi Mátyás a mozgalom indulása után nem sokkal már több százezer jelentkezőről beszélt.^[2] Békés József 1953-as írásában egyenesen arra a megállapításra jutott, hogy az 1952-es olimpia legeredményesebb magyar sportolói a mozgalomból kerültek ki.^[3] Tagadhatatlan, hogy voltak olyan világhírű magyar sportolók, akik az MHK-nak köszönhetően indultak el a sportolói karrier útján. Ilyen volt például Iharos Sándor, minden idők legeredményesebb magyar közép- és hosszútávfutója, akit 1955-ben a világ legjobb sportolójának választottak.

Az eredeti Sport szelet csomagolása (MúzeumDigitár)

Az 1956-os forradalom és szabadságharc az MHK-t felügyelő apparátust és magukat a sporteseményeket is elsöpörte. A mozgalom metodikája azonban megfelelő volt a Kádár-rendszer számára is. Az MHK-ból Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) lett, a szervezet felelt a tömegsport- és szabadidőtevékenységek megszervezéséért. Az MHK mozgalom történetéhez tartozik érdekességként, hogy az 1953-ban megépült Népstadion megnyitására készült a ma is közkedvelt édesség, a Sport szelet, amelynek korabeli csomagolásán egy diszkoszvető alak volt és MHK Sport szelet névvel forgalmazták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a csoki neve  MHSZ Sport szelet-re módosult.^[4]

László Bernadett

 Borítókép: Fortepan / Kovács Márton Ernő

^[1] A Sportbizottság jelentése a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Szervező Bizottságának ülésén.(https://adatbazisokonline.mnl.gov.hu/pdfview2?file=static/documents/mszmp_mdp/HU_MNL_OL_M-KS_276_55_063.pdf#search="Munk%C3%A1ra%20Harcra%20K%C3%A9sz"&page=3) 2024. július 2.

^[2] Malonyai Péter: Aranykór. Novotrade Kiadó, Budapest, 1989. 137. o.

^[3] Békés József: Munkára Harcra Kész ifjúság. In: Kincses Kalendárium, 1953. 161. o.

^[4] A sport szelet márkatörténete. (https://www.sportszelet.hu/#markatortenet) 2024. július 8.