A kommunista ideológia esküdt ellenségeként tekintett az egyházakra és a vallásra. Ennek oka, hogy a kommunista ideológia nem csak a társadalom teljes és erőszakos átalakítását vallotta, de egy olyan vallásos világképet hordozott magában, amely azt hirdette, hogy a földi élet minden kihívására van megoldása. Nyikolaj Bergyajev orosz filozófus elemzésében rámutatott: „Mint társadalmi rendszer, a kommunizmus akár közömbös is maradhatna a vallással szemben. De mint valamilyen vallásszerűség, ellentétben van a kereszténységgel, amelyet igyekszik kiszorítani és levéltani.”^[1] 1945-öt követően Magyarországon mindez a gyakorlat részét képezte. A Magyar Kommunista Párt egyházüldözése a vallásos felekezetek felszámolását tűzte ki céljául, amelynek egyik eleme az egyházi ünnepek tiltása vagy „világiasítása” volt.

A diktatúra Magyarországán megváltoztatták a vallási ünnepek nevét és értelmét. Mikulásból így lett Télapó, karácsony – Jézus születése – helyett fenyőünnep, augusztus 20. pedig az alkotmány és az új kenyér ünnepe lett. A húsvétot, Jézus kereszthalálának és feltámadásának ünnepét, szintén átkeresztelték. Mivel a húsvét tavaszi ünnep, évről évre erre az időszakra időzítették az úttörőavatásokat és a tömegsporteseményeket. Emellett kulturális összejöveteleket szerveztek, amelyek célja a fiatalság templomoktól való távoltartása volt az ünnep idején.

Mindezek ellenére azt a kommunista vezetés is belátta, hogy vannak olyan beágyazódott szokásai az embereknek, amelyeket nem lehet egyszerűen csak rendeletekkel eltörölni. Könnyebb a fokozatosság elvét betartva, részleges változtatások mellett a diktatúrának megfelelő, új szokásokat bevezetni. A húsvéti ünnephez kapcsolódó szokásokból egyszerűen csak kihagyták a kereszténységhez kötődő motívumokat. Ekkor kezdett előtérbe kerülni a locsolkodás, a sonka, a főtt tojás és persze a nyuszi. A munkahelyeken pedig – munkaszüneti nap hiányában – maradt a locsolkodás a borzalmas szagú import szovjet kölnikkel, valamint a tojás és csokinyuszi ajándékozás.

1949-ben a Szabad Nép már arról számolt be, hogy „olcsó, jóminőségű és mindenki által hozzáférhető húsvéti cikkek kerültek forgalomba.”^[2] Ugyan a pártlap szerint az egész ország a húsvétra készült, szembetűnő a húsvéti ünnepi programokban a vallási szokásokhoz tartozó elemek hiánya. Ehelyett a már említett sportversenyek, kultúresemények, filmvetítések, különböző adták az ünnepi programokat.^[3] A diktatúra figyelme arra is kiterjedt, hogy legalább ilyenkor az állandó áruhiány helyett a bőség látszatát keltsék a boltokban. Erről természetesen a propagandalap Szabad Nép is beszámolt. Az újság szerint 1949-ben „nem okozott nagy gondot a bevásárlás a háziasszonyoknak. Lehetett bőven kapni húst.”^[4] Az általában üresen pangó bolti polcokat a cikk szerint megtöltötték minden jóval: 1250 mázsa sertéshús, 1300 mázsa borjúhús, 150 mázsa baromfi és korlátlan mennyiségű tojás került a boltokba. Az elengedhetetlen húsvéti édességek közül pedig „az állami cukorka- és csokoládégyárak is hatalmas mennyiségű áruval készültek a húsvétra. Csupán tojás-drazséból 60.000 kilónál több készült. A KÖZÉRT 100 mázsa húsvéti csokoládé figurát hozott forgalomba, a legolcsóbb 1.30-ba került.”^[5]

A húsvét ünnepével kapcsolatos politika érdemben a Kádár-korszakban sem változott. Az egyetlen különbség csupán az, hogy húsvéthétfőt ismét munkaszüneti nappá nyilvánították, de természetesen nem az ünnep vallási jellegét erősítendő.

László Bernadett  

Borítókép forrása: Fortepan / Kieselbach Tamás

^[1] Nyikolaj Bergyajev: A kommunizmus igazságai és hazugsága. Kairosz Kiadó, Budapest, 2003, 13. o.

^[2] Husvétra nagy mennyiségű és olcsó csokoládéfigurákat, kölnivizet, jó minőségű likőröket gyártanak üzemeink. In: Szabad Nép, 1949. április 13., 4. o.

^[3] Az egész ország készül húsvét megünneplésére. In: Szabad Nép. 1949. április 15. 4. o.

^[4] Mit vásárolhatunk húsvétra? In: Szabad Nép. 1949. április 17. 13. o.

^[5] Uo.