„Lelkiismeretünk és a történelem ítélőszéke előtt valamennyien, a legkisebbek is felelősek vagyunk azért, hogy a mai sorsfordulat idején, akár szóval, akár írásban, akár csendes félrehúzódással milyen irányba segítettünk fordítani a magyar sors kerekét? Tisztában kell lennünk avval, hogy ami mai sorsdöntő napjainkban történik, azért minden, de minden magyar, aki már gondolkodni tud, legyen tanult vagy tanulatlan, öreg vagy fiatal, férfi, nő, szegény vagy gazdag, hatalmas vagy jelentéktelen, irtózatos felelősséggel tartozik.”^[1]

Lajos Iván

Lajos Iván 1906-ban Pécsen született, 23 évvel később, 1929-ben a város egyetemén végezte el a jogot. Elsőként avatták sub auspiciis Gubernatoris, ún. „kormányzógyűrűs” doktorrá a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen.^[2] Ezt követően egy évig Bécsben a Collegium Hungaricum tagja volt. Az 1930-as években a pécsi tankerületi főigazgatóságon dolgozott fogalmazóként. Gyakran publikált, többek között az 1938-tól megjelenő Magyar Nemzetbe.

Legitimista meggyőződését soha nem tagadta, ez doktori értekezésében is – amely A Pragmatica Sanctio jogi érvénye címet viselte – meghatározó volt. Későbbi műveiben szintén ezzel a témával foglalkozott (a teljesség igénye nélkül ide sorolható: A restaurációs kísérletek külpolitikája, 1930; IV. Károly élete és politikája, 1935).

Mégis, legnagyobb hatású munkája 1939-ben látott napvilágot a második világháború előestjén Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében címmel. A mindössze 100 oldalas írásra később borítója színe miatt „Szürke könyvként” hivatkoztak. Ebben olyan, az azt megelőző években megjelent német munkákra hivatkozik, amelyek többsége – szerzőik származása vagy pártszimpátiája miatt – tiltott irodalom volt a Harmadik Birodalomban. A munkák alapján azt a következtetést vonta le, hogy Németország ugyan még el sem indította a háborút, de társadalmi, gazdasági és haditechnikai okokból kifolyólag azt képtelen lesz megnyerni.

Az írásból kitűnik, hogy alapos kutatómunka előzte meg a mű születését. Ettől függetlenül Lajos munkájában is vannak olyan előrevetített felvetések, amelyek később nem igazolódtak be (többek között az, hogy Németország nem indít frontális támadást a franciák Maginot-vonalával szemben) ugyanakkor tartalmaz olyan gondolatokat, amelyek tűpontos képet mutattak a kérdéskörről, ilyen észrevétel többek között az, hogy a legnagyobb kockázatot a németek számára az olajhiány jelenti, továbbá hogy az Egyesült Államok hamarosan felhagy izolacionista külpolitikájával, az pedig végzetesnek bizonyul majd Németország számára. A valóságtól elrugaszkodottnak tartotta a Blitzkrieg sikerességét, habár az 1939 és 1941 közötti német hadisikerek még magát a német felsővezetést is meglepték. A német háborús vereség prognózisán túl óva intette Magyarországot, hogy az eljövendő fegyveres konfliktusban elköteleződjön Németország mellett.

Lajos hamarosan a németbarát és a szélsőjobboldali körök kereszttüzébe került, írása a budapesti német követség figyelmét is magára vonta. Otto von Erdmannsdorf budapesti német követ július elejétől kezdve foglalkozott az írással, ennek ügyében több táviratot küldött Berlinbe, július 11-én még Joachim von Ribbentrop külügyminisztert is tájékoztatta. Ezalatt folyamatosan követelte a magyar kormánytól, hogy tiltsák be a művet, mert az alkalmas a német–magyar viszony megzavarására. A fokozatos német nyomás végül elérte a kívánt hatást: július 21-én Erdmannsdorf táviratában így tájékoztatta Berlint: „a kormány Lajos pamfletját lefoglalta. Pécsett 14 órakor több ezer példányt elkoboztak. Ugyanez következik az egész országban, erről holnap sajtótájékoztatás”.^[3] Magyarországon betiltották és lefoglalták a mű példányait, néhány hónappal később a „furcsa háború” idején azonban — többek között — angol és francia nyelven még hozzá lehetett jutni Nyugat-Európában.^[4] A szerzővel szemben bűnvádi eljárás indult, arra hivatkozva, hogy „oly valótlanságokat tartalmaz, amelyek súlyosan sértik az ország külpolitikai érdekeit”.^[5]

A hírhedt "Szürke könyv" (Arcanum Digitális Tudománytár)

A németek nem feledkeztek meg Lajos Ivánról, neve szerepelt a Gestapo listáján, így 1944. március 19-én, amikor a német csapatok megszállták Magyarországot, őt is elfogták és Mauthausenbe hurcolták. A megpróbáltatások ellenére túlélte a koncentrációs tábort és a náci Németországot, 1945 júniusában tért haza. Nem sokkal később megírta Szót kérek! A Szürke könyv mérlege című rövid munkáját, melyben összegezte 1939-es írása és azt követő hat év tapasztalatait. Rendszeresen tartott előadásokat, vállalt közszerepléseket. 1945 júliusától miniszteri osztálytanácsos volt a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban, emellett a Külügyminisztérium politikai iratainak feldolgozásával foglalkozott. A tárca iratai alapján tartott előadásait tömegek látogatták, mindez a szovjet és a magyar hatóságok figyelmét sem kerülte el.^[6]

Lajos Iván a XX. század két totalitárius diktatúráját egyaránt elutasította, véleménye miatt 1946-ban kémkedés vádjával a szovjet hatóságok letartóztatták és a Szovjetunióba deportálták. A Gulágon, egy kazahsztáni táborban hunyt el 1949-ben vagy 1953-ban. Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottságának parkjában álló mellszobrának talapzatán ez olvasható: „Két pogány közt egy hazáért pusztult el az igazságért”.

Farkas Sebestyén Lőrinc

^[1] Lajos Iván: Németország háborús esélyei a német szakirodalom tükrében. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda, Pécs, 1939. 4-5.o.

^[2] Polyák Petra: Kitüntetéses doktoravatások az Erzsébet Tudományegyetemen (1914–1950) – 1. Sub auspiciis Gubernatoris promotio: feltételek és jelöltek.

(https://leveltar.pte.hu/content/kitunteteses-doktoravatasok

2024.) 2024. szeptember 2.

^[3] Ormos Mária: A "Szürke könyv"-ről és szerzőjéről – a történész szemével. In: Vasi Szemle, 2002/4. 474-475.o.

^[4] Uj Magyarság, 1939. október 14. 2.o.

^[5] Lefoglalták Lajos Iván könyvét. In: Pesti Napló, 1939. július 22. 7.o.

^[6] A magyar háborús felelősség. Előadás a Független Kisgazdapárt külügyi osztályának rendezésében 1946. március 20-án. In: Új Magyar Út, 1954. május–június. 208.o.