Megérkezett hétfőn a Terror Háza Gulag-vándorkiállítása két kecskeméti iskolába. Reggel a Szent Imre Katolikus Általános Iskola, déltől pedig a Zrínyi Ilona Általános Iskola 7-8. osztályos diákjai vehettek részt rendhagyó történelemórán Balogh Gábornak, a Terror Háza történészének vezetésével. Az izgalmas előadásban megelevenedtek a kényszermunkatáborok mindennapjai, és a diákok hallhattak arról is, milyen hozzáállás és milyen praktikák kellettek ahhoz, hogy valakinek esélye legyen túlélni a nem ritkán többéves rabságot.
Balogh Gábor előadása a történelmi háttér felvázolásával kezdődött. Megtudhattuk, hogy a Gulag-táborok eredete az 1917-es szocialista forradalomig vezethető vissza, kezdetben a politikailag nemkívánatos ellenfelek izolálására szolgáltak, később a rabszolgaként tartott munkaerő kihasználására. Az első Gulag-tábor 1918-ban nyílt meg egy orosz ortodox kolostor területén.
A második világháború után a Kárpát-medencéből több mint 700 ezer magyart hurcoltak el a táborokba, közülük mintegy 300 ezren már nem tértek vissza. Sokan a marhavagonokban töltött 4-6 hetes úton vesztették életüket, másokkal a táborok kíméletlen körülményei végeztek. A körülbelül 400 ezer hazatérő jelentős része azért menekülhetett meg, mert annyira legyengült, hogy "improduktívvá" vált a szovjet gazdaság számára, így inkább hazaküldték Magyarországra. A Magyar Kommunista Párt ezt meglovagolta propagandájával, azt mondván az itthon maradt asszonyoknak: ők hozzák haza férjeiket és fiaikat – magyarázta Balogh Gábor.
Az előadásból megelevenedtek a Gulag-táborok mindennapjai. A túlélés legfontosabb záloga az volt, hogy az ember ne gondoljon túlságosan előre: csak arra, hogy a következő 24 órát hogyan éli túl. A napi 800 kalóriás fejadag nem biztosított elegendő energiát a 12-14 órás fizikai munkához, a rabok így onnan pótolták a hiányzó tápanyagot, ahonnan tudták: gombát, bogyókat gyűjtöttek, madarakra vadásztak. Az északi táborokban a fagy is nagy veszélyt jelentett: a barakkokban, priccseken alvó emberek legfeljebb daróccal takarózhattak, csizmájukat papírral tömködték és más praktikákat fejlesztettek ki, hogy elkerüljék végtagjaik lefagyását.
A lovakra jobban vigyáztak, mint az emberekre, hiszen nehezebb volt pótolni őket – mondott példát a hideg gazdasági logikára az előadó.
Balogh Gábor többször idézett Alekszandr Szolzsenyicintől, mesélt Olofsson Placid bencés atyáról, és szólt a Gulág magyar krónikásáról, Rózsás Jánosról is.
Az emlékezetes idézetek között voltak Sztálin kegyetlen szavai: "Én nem sajnálom a magyarokat. A magyarokat meg kell büntetni. Magyar kérdés vagonkérdés."
Érdekes adalékokat hallhattak a diákok a XX. század két nagy diktatúrája, a német nemzetiszocialista és a szovjet kommunista rendszer közötti összefonódásokról. Mielőtt a két fél hadba lépett volna egymás ellen a második világháborúban, az SS és a Gestapo tisztjei tanulmányutakon vettek részt a Szovjetunióban a Gulag-rendszer megismerése céljából. Balogh Gábor több párhuzamra is rámutatott a német koncentrációs táborok és a szovjet Gulag-táborok között.
Az utolsó Gulag-tábort 1986-ban záratta be Mihail Gorbacsov. A Gulag-szigetvilág, ahogyan Szolzsenyicin nevezte, tehát alapvető jellemzője volt a szovjet rendszernek, hiszen születésétől kezdve gyakorlatilag egészen a bukásáig fennállt.
Mint Balogh Gábortól megtudtuk, a Terror Háza tavaly indította el Házhoz meg a múzeum című programját, melynek keretében közoktatási és közművelődési intézményekbe visznek el vándorkiállításokat, kiegészítve egy-egy rendhagyó történelemórával, előadással. Kecskeméten egy hónap alatt három helyszínre is ellátogattak: április végén a Wojtyla Házban volt látható a Rabszolgasorsra ítélve című Gulag-vándorkiállítás, most pedig a Szent Imre és a Zrínyi diákjai is jobban megismerhetik ezt a fontos témát. A kiállítás tablóin archív fotók, visszaemlékezések, levelek, térképek idézik meg a Gulag-táborok világát.
Forrás: hiros.hu
Szerző: Borda Máté
Fotó: Gyenes Kata