Teljes felnőtt életem – egyetemi tanárként, történészként – azzal telt, hogy írásban, szóban érvelve elmondtam, hogy meghatározott témákról mit gondolok. Most, hogy 70 éves lettem, ezen nem változtatok, mert ez nemcsak foglalkozásom, hanem szenvedélyem is. A szenvedély pedig az ember személyiségének legsajátabb része, vállalni kell és vigyázni rá. A közlési vágy persze nem öncélú; arra szolgál, hogy – Széchenyi István gróf szép, de ma már elfeledett kifejezésével élve – az eszmesurlódásnak lehetőséget teremtsen, és így nézeteink csiszolódjanak, változzanak. A kötet négy témakörben ad lehetőséget eszmesurlódásra, illetve arra, hogy megjelenjen a saját álláspontom. Az írásokat részben a témaválasztás, részben a megközelítés tekintetében a magyar klasszikus liberalizmus szemlélete hatja át. Ez indokolja a kötet címét: Liberális látószög. A klasszikus liberalizmus ma már sokaknak korszerűtlen – sőt szitokszó –, nekem viszont kedves. A magyar politikai kultúrában sokkal inkább vagyok többek között Kölcsey, Kossuth, Deák, Eötvös követője, híve, mint bárki másé.
https://webshop.terrorhaza.hu/hu/termek/liberalis-latoszog/
Kiadó: Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány
A Fidesz-recept – Kampányból kampányba
A rendszerváltoztatás óta soha nem kapott még annyi szavazatot egyetlen párt sem Magyarországon, mint amennyit a Fidesz–KDNP-pártszövetség 2022-ben. Így egymás után negyedik alkalommal szerzett kétharmados parlamenti többséget a jobboldal. Hiába az összefogott ellenzék, a gazdasági válság, a járvány és a háború, nemhogy gyengült volna a Fidesz, de még erősödött is. Mi a siker receptje? Deák Dániel erre a kérdésre válaszol a 21 zsebkönyvsorozat most megjelenő kötetében.
Sorstalanság
„… mindaz, amit Auschwitz, az immár fogalommá lett helységnév tartalmaz, egyszerűen ellenáll a megfogalmazhatóságnak. Akár botránynak nevezzük – mint Pilinszky vagy Spiró –, akár »természetesnek«, mint főszereplőm a Sorstalanságban; ez csak tehetetlenségünket fejezheti ki az európai lelkiismereti kultúrán nevelkedett embert ért legnagyobb traumával szemben…”
Kamerapárbaj – Vitézy László pályája
„Engem mindig az érdekelt, amit a történelmi események, a külső, társadalmi változások az egyes ember életében okoztak. Az ahogyan az emberekre hatott mindaz, ami történt. A lelki folyamatok, amelyek a szereplők arcán, szemében tükröződnek. Persze, ehhez nagyon jó színészek kellenek. Én elmondhatom, hogy nagyon jó színészekkel dolgozom.” Vitézy László (1940) Balázs Béla-díjas, Sára–Csoóri-életműdíjjal kitüntetett filmrendező, forgatókönyvíró, producer, érdemes és kiváló művész. Műfajteremtő. Számos rangos dokumentumfilm, játékfilm kapcsolódik a nevéhez. Filmográfiájában olyan alkotások szerepelnek, mint a Leleplezés (1978–79), Békeidő (1979), Vörös föld (1982), Égi madár (2011), A galamb papné (2013), Csandra szekere (2017), A színésznő (2018), Az énekesnő (2022).