A tárlat egy magányos ember, a regényíró, az esszéista, a haditudósító Orwell életének pillanatait, titkokat, félelmeket, örömöket idézett fel, relikviák, kéziratok, levelek, fotók, filmek és hangfelvételek segítségével. A kiállítást Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója nyitotta meg.

 

 

„Az igazság akkor is létezik, ha tagadják.”
George Orwell

 

Ha új századunk az évek múltával majd meg akarja érteni közvetlen előzményeit, George Orwell műveiből sokat megtudhat és megérezhet a rövid és vészterhes XX. századról. S ha a mögöttünk lévő időszakot nem a technika, hanem a totalitarizmusok századának fogják nevezni, akkor a korai totalitárius államok működésének elemzéséhez a dokumentumok mellett Orwell munkái komoly segítséget jelenthetnek.

A brit író regényei évtizedeken keresztül csempészárunak számítottak Magyarországon. Birtoklásuk az egész szocialista blokkban komoly büntetést vont maga után. Talán ennek is következménye, hogy hiába élünk tizenhárom éve szabad és független országban, nálunk még ma is kevesebben ismerik Orwellt, mint azt megérdemelné.  Akit kevéssé ismerünk, arról beszélgetni sem tudunk. Pedig ha van a XX. századnak szinte megfejthetetlenül izgalmas írója, akinek fontos mondandója volt a totalitarizmus árnya által fenyegetett emberről, akkor az ő: George Orwell.

Élete, személyisége csupa véglet és ellentmondás. Elszegényedett skót kisnemesi családban született, de egy ösztöndíj révén mégis a híres, elegáns etoni iskolában tanul. Szolgálatot vállal az indiai birodalmi rendőrségnél Burmában, de tapasztalatai megrendítik, s visszatérvén Európába, „vezeklésképpen” a legsötétebb nyomor és szegénység nyomába szegődik az észak-angliai bányászvidékeken. Már ifjúkorában megérintik a demokratikus szocializmus eszméi, fegyvert fog Katalóniában Franco ellen, de mégis ő lesz az, aki lerántja a leplet a kommunista propaganda működéséről és a baloldal hazugságairól.  A világirodalomban mindenekelőtt az Állatfarm és az Ezerkilencszáznyolcvannégy című regényeivel van jelen. Életműve megkerülhetetlen mindazok számára, akik a XX. századi világirodalommal foglalkoznak. Írásairól Nyugaton könyvtárnyi irodalom született.

Kevesen mutatták meg a totalitarizmusok működésének természetét úgy, mint ő. Lelkiismereti kérdésként kezelte a világ eseményeinek követését és értékelését, tudott az ukrajnai éhínségről, a moszkvai perekről, nem rejtette véka alá véleményét a Hitler–Sztálin-paktumról. Soha nem tért ki semmilyen esemény, tény újragondolásának feladata elől, tudott változtatni.

Nem csak megismerte, de föl is tárta „a félig megvalósult totalitarizmusok” – a kommunizmus és a fasizmus – igazi természetét. Az individuum megsemmisítésére törő bolsevik gyakorlat legkíméletlenebb kritikusa lett. Szembefordult a hazáját gúnyoló brit baloldali értelmiséggel, kegyetlenül pontos sorokat írt a Szovjetunióval szimpatizáló, a propagandának behódoló tudatlan és felelőtlen „társutasokról”.

Élete vége felé egyre inkább megértette, mi mindent jelent neki hazája, Anglia. A II. világháború idején még súlyos betegen is szolgálatra jelentkezett hazája védelmében. Nálunk a Világirodalmi Lexikon 1984-ben kiadott 9. kötetében – nagy áttörésként – már volt Orwell-címszó. Ám azt is megtudhatjuk belőle, hogy sem az Állatfarm, sem az Ezerkilencszáznyolcvannégy nem volt magyarul olvasható. Az ún. létező szocializmusnak sem a „keményebb”, sem az „enyhültebb” időszakában, 1949-től 1983-ig semmilyen Orwell-mű nem jelent meg Magyarországon.

Mi a magyarázat? Orwell a létező szocializmus számára már pusztán azért is életveszélyes volt, mert sokszor vont párhuzamot „az orosz kommunisták„ és „a német fasiszták” között. A totalitárius rendszerek működéséről a diktatúra Magyarországán nem lehetett nyílt szavakat mondani.

Ő volt generációjának, sőt a XX. századnak a lelkiismerete.

 

Eric Arthur Blair
(1903 Motihari, India – 1950 London)

 

Indiában, brit gyarmati tisztviselő családban született. Angliában, többek között Etonban, királyi ösztöndíjasként tanult. Hat évig rendőr volt az Indiai Birodalmi Rendőrségnél Burmában (1922–1927). Visszatért Angliába és íróként dolgozott. 1928 és 1931 között Angliában és Franciaországban rövid cikkek írásából és alkalmi munkákból élt. 1933-ban jelent meg a Csavargóként Párizsban, Londonban című kötete. Az írás mellett tanított. 1934-ben adták ki a Burmai napokat, 1936-ban A wigani mólót. Ebben az évben vette feleségül Eileen O´Shaughnessyt. 1937-ben eleinte tudósítóként, később a POUM (katalón trockista szervezet) milicistájaként részt vett a spanyol polgárháborúban, ahol megsebesült.

 

Spanyolországi tapasztalatait dolgozta fel Hódolat Katalóniának című könyvében. A II. világháborúban tudósítóként dolgozott a BBC-nél. 1945-ben írta meg az Állatfarmot. A háború után a megszállt német területekről tudósított. Felesége 1945-ben meghalt. 1949-ben ismét megházasodott. 1948-ban kezdte el írni legismertebb regényét, az 1984-et, amely 1949-ben jelent meg. Hosszas betegeskedés után, 1950 januárjában tüdőbajban hunyt el.