A kép megalkotását a termelőszövetkezetek I. kongresszusára érkező küldöttek parlamenti fogadása ihlette. „A termelőszövetkezeti küldöttek parlamenti fogadása sokkal több, mint egy államférfi és a dolgozók beszélgetése. Az új életforma, az új embertípus, a kormányzás új formáinak tükrözéséről van itt szó. A művet egészében úgy kell tekinteni, mint a magyar képzőművészetben a szocialista realizmus egyik legjelentékenyebb előhírnökét” – olvashatjuk a Szabad Művészet propagandaleírását. A képet a festőművész az I. Magyar Képzőművészeti Kiállításra készítette. A II. világháborút követő kommunista hatalomátvétel teljesen átformálta a kulturális életet és a művészeti alkotások tematikáját is. Minden kulturális teljesítménynek és művészi alkotásnak a proletárdiktatúra és az új „kommunista életforma” dicsőségét kellett hirdetnie, valamint a pártvezetők, mindenekelőtt Rákosi személyi kultuszát kellett szolgálnia. A festménnyel a diktátor is elégedett volt: dolgozószobája falára akasztatta, Pór számára pedig Munkácsy-díjat ért.

Pór Bertalan festménye az állandó kiállítás ’50-es évek termében tekinthető meg. A festmény jól kifejezi azt a kommunista propaganda által felépített hamis világot, amely Magyarországot jellemezte a Rákosi-diktatúra idején.