Kedvelt rádiótípus volt az Orion 442, mivel rövid, hosszú és középhullámú sávok vételére egyaránt alkalmas volt. Így azt is lehetővé tette, hogy tulajdonosa a Szabad Európa Rádió (SZER), vagy az Amerika Hangja adásait hallgassa. A készülék berendezésébe olyan kellékeket is beépítettek, amelyeket korábban csak a katonai eszközökben alkalmaztak. A készüléket a diktatúra legsötétebb időszakában 1951-ben gyártották. A rádiós műsorszórásra a kommunisták egyszerre tekintettek lehetőségként és veszélyforrásként. A rádió tökéletes eszköz volt a kommunista propaganda terjesztésére, ugyanakkor a pártvezetők is tisztában voltak vele, hogy ideológiai ellenfeleik is ezt a kommunikációs csatornát használják ki az ellenvélemények közlésére. Ráadásul mindezt sokkal sikeresebben tették, mint a kommunista propaganda közvetítői, így nem véletlen, hogy 1950-ben a pártvezetésben felmerült a forgalomban lévő készülékek bevonása. Így próbálták volna megakadályozni az embereket a Szabad Európa Rádió hallgatásában. Ez végül nem valósult meg, viszont leállították valamennyi rövidhullámú rádiókészülék gyártását, hogy ezzel akadályozzák a SZER adásainak hallgatását. Ez az oka annak, hogy az Orion 442 karrierje már születése első évében véget ért. Mivel a készülék alkalmas volt a rövidhullámú adók vételére, potenciális veszélyt jelentett a párt számára. Helyette hamarosan megkezdődött a „néprádiók” gyártása, amelyek kizárólag a két országos középhullámú adó vételére voltak képesek. Mindazok azonban, akik 1951-ben így vagy úgy még hozzájutottak az Orion 442 valamely példányához, akadály nélkül tudták hallgatni a SZER műsorát.

Eközben szovjet segítséggel kiépítették a rádiózavaró állomások rendszerét a vétel ellehetetlenítésére, azonban túlságosan nagy sikert ezzel sem értek el a kommunista hatóságok, mivel a SZER rendszeresen változtatta a frekvenciáját, amelyet az Orion 442-vel kényelmesen lehetett fogni.

Az Orion 442 rádió a Terror Háza Múzeum állandó kiállításának részeként az első emeleten, a Mindennapi élet teremben látható.