„Halál az Ávóra!” és „Ruszkik, haza!” olvashatjuk a terem két falán 1956 két legfontosabb követelését. Budapesten 1956. október 23-án, egy spontán módon szerveződő demonstráció eredményeképpen megbukott a kommunista diktatúra. Ez az utca forradalma volt, amit a teremben kiállított tárgyak is alátámasztanak. Lyukas zászló, bicikli, Pongrátz Gergely szabadságharcos, a Corvin téri felkelőcsoport parancsnokának bőrkabátja, a mosonmagyaróvári sortűzben megsérült forradalmár lódenje, DP golyószóró, Molotov-koktél és egy repesztalálatot kapott kerékpárvilla igazolják, hogy ez a forradalom nem felülről szerveződött, nem a párton belüli „reformszárny” küzdelme, hanem a magyar emberek szabadságharca volt. Az 1945 után kiépített és éveken át működtetett kommunista terrorgépezet pillanatok alatt omlott össze, amint az emberek ellenállásával találkozott. Így a párvezetés már az események kezdetén kénytelen volt segítséget kérni a megszálló szovjet csapatoktól a „rend helyreállítása” érdekében. A szabadságharccá fejlődő forradalom felkelői azonban egy évtizednyi megaláztatással a hátuk mögött felvették a harcot a nehézpáncélosokkal támadó szovjet haderővel szemben is. Október 28-án győzött a forradalom.

A szovjet vezetés dermedten szemlélte a magyarországi eseményeket. A budapesti szovjet nagykövet, Jurij Andropov mint leendő KGB-vezér és pártfőtitkár saját bevallása szerint ekkor tanulta meg egy életre, hogy hasonló népfelkelések esetében haladéktalanul erőszakot kell alkalmazni. November 4-én erre is sor került. A második szovjet intervenció túlereje elsöpörte a magyar szabadságharcosok erejét. A Szovjet Hadsereg utoljára a világháború idején vetett be olyan mértékű és technikai hátterű haderőt, mint amivel a felkelő szabadságharcosokra támadt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc terme a hősöknek állít emléket.