A Magyar Dolgozók Pártja vezetősége 1949-ben, Sztálin 70. születésnapja tiszteletére pályázatot írt ki a szovjet diktátor köztéri szobrának megalkotása céljából. A beérkező tervek alapján Mikus Sándor szobrászművészt bízták meg a mű létrehozásával. A Városliget szélén felállított tíz méteres talapzatra helyezett nyolc méter magas szobor átadására 1951-ben került sor. A talapzat reliefjei azonban csak 1953-ra készültek el, már a diktátor halála után. Az összesen 62 alakot ábrázoló dombormű, a korabeli hivatalos leírás szerint „hazánk felszabadulásának és újjáépítésének eseményeit örökíti meg”. Az eseménysor a szovjet Vörös Hadsereg katonájának otthonról való elindulásával kezdődik, akit Magyarországra való megérkezése után a romok közül előbújó magyarok üdvözölnek. A következő egység az ország háború utáni újjáépítésének állomásait mutatja be.

Nem volt hosszú karrierje sem a szobornak, sem pedig a talapzatán látható domborműveknek. A szobrot 1956. október 23-án a forradalmárok ledöntötték. A tribünként szolgáló talapzatot a szabadságharc leverése után helyreállították, de szobor már nem kerül vissza a tetejére. A domborművek egészen 1975-ig maradnak sértetlenek, ekkor a tribün átépítése során menthetetlenül károsodnak, ezért nem is tudták visszahelyezni őket. A Sztálin-szobor reliefjének eredeti gipszmintáit a Múzeum lépcsőházában kialakított galériában tekintheti meg a látogató.