Az igazgató a budapesti Lengyel Intézet által szervezett eseményen kiemelte: a közép- és kelet-európai térség azért is egyedülálló, mert történelmi és földrajzi okoknál fogva saját bőrén tapasztalta a kommunista és a náci diktatúra rideg valóságát. Hozzátette: vakmerő bátorságra volt szükség, hogy a rendszerváltoztatás után alig több mint egy évtizeddel Magyarországon megnyílt egy olyan emlékhely és múzeum, amely egymás mellé helyezte a kommunizmust és a nácizmust. A Terror Háza Múzeum pedig azzal a céllal jött létre, hogy „méltó módon emlékezzen az áldozatokról, bátran nevezze nevén a tetteseket és példaként mutassa fel azokat a hősöket, akik életük árán is szembeszálltak e két kegyetlen diktatúrával.” Fekete szerint Witold Pilecki lengyel lovassági kapitány is egy ilyen hős volt.

Sebastian Kęciek lengyel nagykövet köszöntőjében Pilecki érdemeit sorolta, mely mindvégig az Isten, haza, család háromszög köré épült. A lovassági kapitány által jegyzett auschwitzi jelentés magyar kiadása kapcsán pedig elmondta: tökéletesen bemutatja a totalitarizmus működését és annak gyűlöletét. Karol Biernacki, Witold Pilecki auschwitzi jelentésének fordítója és szerkesztője, tiszteletbeli konzul, a Wacław Felczak Alapítvány kuratóriumának elnöke a könyv fordításának és szerkesztésének körülményeit bemutatva kiemelte: jelentősége és fontossága abban rejlik, hogy ismét akadnak olyan hangok nemcsak Lengyelországban, de Nyugat-Európában is, akik újra akarják definiálni mind a történelmet, mind az alapvető értékeket.

Tadeusz Płużański történész, újságíró, publicista, a „Łączka” Alapítvány elnöke előadásában Witold Pilecki lovassági kapitány életét mutatta be: „Az igazság hírnöke” harcolt az első és a második világháborúban, majd megszervezte Lengyelország első földalatti szervezetét, a Titkos Lengyel Hadsereget. 1940 szeptemberében egy utcai razzia során hagyta, hogy a nácik elfogják, így került Auschwitzba, ahonnan folyamatosan jelentéseket írt arra vonatkozóan, hogy mit művelnek a németek. Három évvel később megszökött a táborból, részt vett a varsói felkelésben, majd a szovjet megszállókkal szemben folytatta az ellenállást. 1947. május 8-án a kommunisták letartóztatták, börtönbe zárták, megkínozták és halálra ítélték. Alig több mint két hónappal később, emberhez méltatlan módon kivégezték és jeltelen sírba temették.

A történész szerint ezzel semmi más célja nem volt a lengyel kommunistáknak, minthogy az emlékezetből is kitöröljék a Pileckihez hasonló embereket, akik „a hazának és Istennek szentelték az életüket”. Megjegyezte: a Terror Háza Múzeum tökéletesen bemutatja azt, hogy mi történhetett a kommunizmus idejében egy hazafival vagy az egyház képviselőjével. A publicista előadásában több alkalommal is felidézte a lengyel lovassági kapitány idézetét – „Auschwitz ehhez képest gyerekjáték volt” –, mellyel azt kívánta érzékeltetni, hogy az auschwitzi pokolhoz képest a kommunista pokol sokkal rosszabb volt. Amíg a nácik fizikailag akarták megsemmisíteni az embereket, addig a szovjetek át akarták mosni a legyőzöttek agyát és homo sovieticus-t akartak a megszállt területeken élőkből csinálni. Elmondta: a kommunisták, ahhoz, hogy legyőzzék a nemzetet, az egyházat támadták és támadják, utalt a Szent II. János Pál pápa elleni jelenleg is zajló támadásokra.

Fotók: Budapesti Lengyel Intézet - Hegedüs Róbert