„Azokban a napokban éreztem életemben először igazán azt a fantasztikus, lelket felemelő összetartozás-érzést, és ez lehetett az oka annak, hogy az ember nem is fontolgatta, hogy élve maradok, vagy meghalok.”

Wittner Mária

„… ha valaki nincs tisztában a múltjával, akkor nem tud küzdeni, harcolni és építeni a jövőjét”

Wittner Mária

Wittner Mária 1937. június 9-én született, Budapesten. Tizenkilenc évesen vett részt az 1956-os forradalom és szabadságharcban, amelyhez az első napon, a Rádió ostromakor csatlakozott. Október 24-én került a Corvin közi csoporthoz, ahol segített a sebesültek ellátásában. Később egy másik közeli ellenállócsoporthoz, a Vajdahunyad utcai csoporthoz csatlakozott. A fegyveres harcokból is kivette a részét. November 4-én a harcok közben megsebesült és kórházba került. Nem sokkal később Ausztriába ment, azonban néhány hét múlva hazatért és segédmunkásként dolgozott. 1957-ben letartóztatták, halálra ítélték, majd ítéletét életfogytiglanra módosították. 1970-ben az utolsó forradalmárok között szabadult. Varrónőként, majd takarítónőként dolgozott, 1980-ban rokkantnyugdíjas lett. A rendszerváltoztatást követően aktív szerepet vállalt számos 1956-os szervezet munkájában; határozott és következetes antikommunizmusáról vált híressé. 2006-tól 2014-ig a Fidesz országgyűlési képviselője volt. Az 1956-os Emlékév ideje alatt az 1956-os Emlékbizottság védnöke volt.

Wittner Mária számos alkalommal látogatott el a Terror Háza Múzeumba, saját bevallása szerint, mélyen meghatották a látottak. A Terror Háza Múzeum munkásságának egyik legfontosabb elismeréseként egy olyan nemzeti színű zászlót adományozott intézményünknek, amelynek közepén a lyukat ő maga hímezte be: egyik oldalán a Kossuth címerrel, másik oldalán egy Jézus arcképpel. Megfogalmazása szerint, azért adta ezt a zászlót, mert „azt az ürességet, amit a címer kivágásában a mindenkori lyukas zászló jelképez, azt mi már segítettük befoltozni.” 2016-os látogatásakor ezt írta emlékkönyvünkbe:

„Az embertelenségben is emberek maradtak.

Soha nagyobb szükség egy ilyen múzeumra nem volt, mint ebben, az emberfeletti világban. A szenvedéseiket a beszélő szemek tükrözik vissza. Az ifjúság figyelmeztetése, hogy soha többé ne ismétlődhessen meg ez a kegyetlen, embertelen kor. Köszönet a terrorháza dolgozóinak, hogy nem hagyják elaludni, s mi több, életbe tartják a halottaink emlékét. Köszönettel:

Egy a sok közül

Wittner Mária

52A559”

Az utolsó ’56-os szabadságharcosok egyike, az 52A559. számú halálraítélt élete csupa küzdelem volt. Küzdött a szabadságért és az életben maradásért. Sohasem adta meg magát, ember maradt az embertelenségben. Emléke legyen áldott, pihenése csendes.

KKETTK Alapítvány