ÉVFORDULÓK – MŰTÁRGYAK – Kényszermunka Tiszalökön

2020. május 8.

„A dolgozók megértették és magukévá tették az ötéves terv célkitűzéseit. Segítségükkel Magyarországot a vas és acél országává, a gépek országává, fejlett ipari országgá alakítjuk.” – szól a Terror Háza Múzeum egyik legfrissebb szerzeményének, az Ötéves tervünk nagy építkezései című diafilmnek a nyitómondata.

A 69 képből álló fotósorozatot 1952-ben, a Szakszervezetek Országos Tanácsa megbízásából adták ki, azzal a céllal, hogy propagandisztikusan mutassa be az 1950-ben indított I. ötéves terv legnagyobb beruházásait. Ezek között szerepel a tiszalöki erőmű építése is; ezt Mosonyi Emil vezetésével tervezték meg, és 1954. május 9-én avatták fel. A fim kockáin gépesített, tervszerű munkát ábrázolnak, de különös módon nem jelenítik meg a legnehezebb feladatok elvégzését.

A furcsa egyoldalúság oka az, hogy a legmegterhelőbb fizikai munkákat eleinte az államvédelem által Tiszalökre irányított politikai foglyok végezték, később pedig mintegy 1200 főnyi hadifoglyot vezényeltek oda szovjet táborokból. Zömük „népi német” volt, akiket a hitleri birodalom végóráiban vonultatott be a fegyveres erőihez. Egyikük így idézte fel a körülményeket: „Enni csak valami répalevest kaptunk, amitől mindenki hasmenést kapott; túlzottan legyengültünk ahhoz, hogy dolgozzunk. Teljesen olyan volt, mint Szibériában.”

Sztálin halála után Tiszalökről két nagyobb hullámban engedtek el fogvatartottakat 1953 szeptemberéig. A hátramaradottak közötti elkeseredés megjelent a munkavégzés tempójában és minőségében is, ezért Dornai Sándor főhadnagy, a táborparancsnok október 4-re gyűlést hívott össze. Mivel nem tudta megválaszolni a hazamenetellel kapcsolatos kérdéseket, továbbá a foglyok követelésekkel álltak elő, azok megfogalmazóit fogdába záratta, és elhagyta a tábort. A rabok a bezártak elengedését akarták elérni, az őrség pedig hatástalanul próbálta visszaszorítani őket vízágyúival. A „Boxer” gúnynevű államvédelmis ekkor lövést adott le, mire az őrtornyok személyzete is tüzelni kezdett. A golyózáporban öten meghaltak, tizenheten pedig megsebesültek. A fegyveresek megtiltottak minden orvosi segítségnyújtást, a halottakat is csak másnap délelőtt szállították el; máig nem tudni, hogy hol nyugszanak.

A megtorlás viszonylag enyhe volt: két foglyot börtönöztek be. Győzelemmel ért fel viszont, hogy az ellátás jelentősen javult, és újrakezdték a korábban felfüggesztett szabadon bocsátásokat is. Tiszalök gyászos emlékű táborát 1954 elején számolták fel végleg, majd az épületeit is lebontották. A felkelés emlékműve 1989. október 4-e óta áll az egykori gyülekezőhelyen, feltüntetve az elesett hősök neveit.

Kalmár Miklós
történész–muzeológus