ÉVFORDULÓK – MŰTÁRGYAK – Senkise plakátja

2020. március 25.

Harminc évvel ezelőtt, a rendszerváltoztatás utáni első szabad választás kampányában vált ikonikussá a Magyar Demokrata Fórum, a később győztes politikai közösség plakátja: a Tovarisi konyec. A több méretben is készített grafikáért sorban álltak a Magyarországot éppen elhagyó szovjet tisztek és katonák, a lakosság pedig pártállástól függetlenül érezte azt az iróniát, ami a sok helyen díszelgő falragaszokról csak úgy sugárzott: az évtizedeken át kötelező orosz nyelvtanulás meghozta a gyümölcsét.

A cirill betűs szöveg az „Elvtársak, vége!” szavakkal fordítható magyarra, mely utalhat a szovjet csapatok kivonására is, de megfeleltethető az állampárti diktatúra, továbbá a szovjet elnyomás befejezésének is. A Terror Háza Múzeum gyűjteményében több kortárs nyomtatvány mellett az MDF jelképpé vált plakátja is megtalálható.

Külön érdekesség, hogy a grafikai tervező, Orosz István eredetileg nem a választások propagandaanyagának szánta alkotását. „A plakát szöveg nélküli grafikája már a nyolcvanas évek elején megvolt. Egy ’85-ben, Lakitelken rendezett kiállításom plakátjaként már használtam is a dagadt elvtársfejet.” – emlékezett vissza a művész. Több, a munka felhasználásával kapcsolatos kudarc után a lakiteleki költő, az éppen pártot szervező Lezsák Sándor karolta fel Oroszt: „Egy este bekopogtam Lezsákhoz a plakáttal. Három-négy aktivista volt már csak a szobácskában, s meglepetten gyűltek Sándor asztala köré. A kép hatásáról már lehettek tapasztalataim, mert budakeszi lakásunk falán ott lógott egy ideje, ráadásul a nagyszobában, ami visszagondolva talán vakmerőségnek tűnhet, akkoriban viszont természetesnek gondoltam. Akkor még az volt a tiszt feje fölé írva: Tovarisi (oroszul, cirill betűkkel), adieu (a francia helyesírás szerint). Sándor azt javasolta, cseréljem konyecre az agyőt, azt mindenki érteni fogja, a sok szovjet film záróinzertje nyomán még azok a kevesek is, akik nem tanultak kötelezően oroszul; és bízzam rá a nyomtatást.” Igaza lett.

A grafikus szerint a siker kulcsa a mondanivaló mellett az volt, hogy a kész plakát hatalmas számban készült, és hogy igen rövid idő alatt nagyon sok helyre eljutott. Többeknek megfordult a fejében, hogy a provokatív üzenet miatt az alkotónak baja eshet – ez a gondolat a negyven éves elnyomás után szinte reflexként bukkant fel. Orosz István azonban nem szignálta munkáját, hanem a kész nyomtatvány oldalán görög betűkkel tüntette fel az Utisz, azaz a Senkise nevet. Ezt a megnevezést használta az ithakai hérosz, Odüsszeusz, amikor legyőzte Poszeidón tengeristen fiát, Polüphémosz küklopszot; a grafikus visszaemlékezése szerint azért választotta ezt az aláírást, mert metaforát látott benne: ahogy a fizikailag jóval gyengébb hős legyőzi a torzszülött óriást, úgy fog kivonulni a megszálló nagyhatalom hadereje is Magyarországról.

Az álca igen gyengének bizonyult: a plakát már külföldön is ismertté vált. „Amikor a Time Magazinban is megjelent, egy New Yorkban élő barátom levelet írt: ha menekülnöm kell, szívesen lát. Az üzenet meglepett, mert úgy képzeltem, senki sem tudja, ki jegyzi a plakátot. A barát persze jó szemű kolléga is volt, Bányai Pista, aki a grafikai stílus alapján ismerte föl, hogy csakis én rajzolhattam az arc nélküli szovjet katonát, s egykori beszélgetéseink alapján talán azt is sejtette, hogy a Magyarországon kezdődő politikai változásokba előbb-utóbb bele fogom ártani magam.” – idézte fel az eseményeket a művész.

Az elsöprő erejű kép a politikai változások után is ismert maradt. 1992-ben az amerikai Smithsonian Intézet plakátkiállítást rendezett, melynek katalógusába az előszót Orosz István írta; sőt, egyes beszámolók szerint a műalkotás a továbbra is kommunista berendezkedésű Kubába is eljutott.

1990-ben elérte célját a rajz: megnyerte a választást a magát vele népszerűsítő párt, és a szovjet hadsereg is elhagyta Magyarországot. Az azóta eltelt harminc év alatt pedig időtlen jelképpé vált: a reményeket, és a „csodák évét” szimbolizálja úgy, hogy egyetlen groteszk képben egyesíti azt, amit a kor embere már-már hihetetlennek tartott: a szabadságot. Bevált az Utisz név: az óriás legyőzésében Senkise oroszlánrészt vállalt.

 

 

Kalmár Miklós
történész-muzeológus