ÉVFORDULÓK – MŰTÁRGYAK – Magyarként SS-egyenruhában – festményekben elbeszélve

2020. február 13.

A magyar főváros „felszabadítása” a fasiszta és nyilas uralom alól kereken 75 évvel ezelőtt, 1945. február 13-án fejeződött be. A szovjet erők a hivatalos dokumentumaik szerint Budapestet nem „felszabadították”, hanem ellenséges városként „bevették”. Az ostrom után már csak a két nappal korábbi kitörés során itt rekedt, kisebb bekerített csapatok álltak harcban. Ezek egyikében „szolgált” kényszersorozottként, mindössze 17 évesen egy bakonygyiróti fiú, Ringhoffer József. SS-egyenruhában küzdötte végig Budapest ostromát. Az átéltekről már jegyzett festőművészként, grafikusként készített sorozatot új otthonában, Münchenben. A képeit nemrégiben a Terror Háza Múzeumnak ajándékozta.

Ringhoffer József képei a kimondhatatlan fájdalmat kiáltják világgá 75 év távlatából is. A Németország amerikai megszállási övezetébe kollektív bűnösként véglegesen kitelepített fiatal előbb megjárta Szovjetunió munkatáborait, majd az itthoniak közül a tiszalökit. Ezt külön a svábok számára tartották fenn. Ringhoffernek is a vízerőművet kellett volna építenie, de teste ekkorra már megtört, gyenge volt hozzá. Felfigyeltek viszont a rajztudására, és a kemény fizikai kényszermunka helyett az erőltetetten épülő ipari vívmány vizuális dokumentálását bízták rá. Rajzai a pártközpontba, a minisztériumba is eljutottak a kötelező beszámoló illusztrációjaként.

1944 júliusától októberig minden katonai szolgálatra alkalmas német ajkú lakost behívtak. A pár hónappal korábbi, a német és a magyar kormány által kötött megállapodás előírta, hogy minden 17. életévét betöltött magyarországi német férfi köteles szolgálatot teljesíteni a Waffen-SS-ben. Megszűnt az addigi önkéntesség, és a megállapodás kötelező érvénnyel vonatkozott azokra a hazai németekre is, akik a Volksbund erősödő propagandája ellenére sem szimpatizáltak a nemzetiszocializmussal. A toborzási akciók eredményeképpen mintegy 120 ezer magyarországi német harcolt a Waffen-SS soraiban. Miután Hitler erőddé nyilvánította Budapestet és parancsnokául Karl-Pfeffer Wildenbruch SS-tábornokot nevezte ki, az 52 napos, háztól házig zajló, közel 20 000 civil lakos életét követelő ostrom elkezdődött.

Ringhoffer József saját elmondása szerint végigszenvedte Wildenbruch február 11-ei, eleve kudarcra ítélt kitörési kísérletét. Az SS-tábornoknak aznap délután még több mint 40 000 katonája volt, pár nap leforgása után már csak a felük volt életben, a többség hadifogságban. Az akció katonai szempontból bukás volt: alig 700 fő érte el a saját vonalakat. A szovjet egységek Virányos, Budagyöngye, a Bólyai laktanya és a Törökvészi út magasságában próbálták felfogni a kitörők rohamát. Budagyöngyétől északnyugatra, Hűvösvölgy felé szinte lehetetlen volt a továbbjutás. „A sok sebesült és halott miatt, akik a járdán és az úttesten hevertek, nem lehetett a katonákat továbbmenésre bírni…” – szól a szemtanú.

 

 

1945. február 13-án délben, a szovjetek díszsortűzzel adták a moszkvaiak tudtára Budapest elfoglalását. Az ostrom minden harmadik halottja civil volt.

A XX. század műtárgya az emberi sors. Jól példázza ezt a 17 éves bakonygyiróti fiatal, Ringhoffer József története is. Ma Münchenben él a szintén Magyarországról, Dorogról kitelepített magyar, sváb feleségével. Az Avon kozmetikai cég vezető grafikusaként ment nyugdíjba.

B. Varga Judit
történész ̶ muzeológus