Az első hazugságok – Röplap a „felszabadított magyar lakossághoz”

2019. december 20.

A Vörös Hadsereg parancsnoksága által kiadott felhívás a Terror Háza Múzeum 2012.6.7-es leltári számon bejegyzett műtárgya. A dokumentum felszólítja a szovjetek által ellenőrzött területeken élőket, hogy pontosan teljesítsék a hadparancsnokság utasításait, segítsék a szovjet csapatokat és végezzék a munkájukat.

1944 novemberében, Kelet-Magyarországon a front továbbvonulása után igen gyorsan újjáalakultak a későbbiekben jelentős szerepet vállaló politikai pártok: így a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP), a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (SZDP), a Nemzeti Parasztpárt (NPP), és természetesen a moszkvai támogatást élvező Gerő Ernő, Révai József, Nagy Imre és Vas Zoltán által újjászervezett Magyar Kommunista Párt (MKP) is.

Az utóbbi tudott igazán profitálni a front áthaladását követő kaotikus helyzetből, hiszen a majdani konkurens pártok vezetői közül sokan – például Kéthly Anna vagy Kovács Béla – ismeretlen helyen tartózkodtak, így az MKP vezetőinek csak a többi párt „másodvonalával” kellett megküzdenie. 1944 novemberének végén az újjáalakult pártok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front nevű politikai fórumot életre hívva deklarálták álláspontjukat, amelyben kimondták, hogy Magyarország Németország utolsó szövetségese a háborúban, egyben pedig az „új Magyarország” államhatalmának gyakorlásához a nagyhatalmak hozzájárulását kérték.

Ennek megérkezése után szinte azonnal életre hívták az Ideiglenes Nemzetgyűlést, azonban a képviselők delegálása nem választás útján, hanem közfelkiáltással történt. A hadi helyzet lehetővé tette, hogy a frissen felállított szervezet 1944. december 21-én Debrecenben megkezdje működését, s amelynek összetétele már előrevetítette a jövőt: a 230 képviselő 35%-a tartozott a kommunista párthoz, míg az 1945. novemberi választáson a majdnem 60%-ot elérő Kisgazdapárt mindössze 25%-kal képviseltette magát. A Nemzetgyűlés elnökéül Zsedényi Béla jogászprofesszort választották.

Másnap megalakult az Ideiglenes Nemzeti Kormány is, amelynek elnöke Horthy Miklós kormányzó katonai irodájának korábbi vezetője és az 1. magyar hadsereg későbbi parancsnoka, Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett. Személyét – akárcsak az Ideiglenes Nemzeti Kormány többi tagja esetében is – Moszkva jóváhagyásával választották ki. Elsőre különösnek tűnhet, hogy olyan koalíciós kormány jött létre, amelybe a kommunisták hivatalosan csak két képviselőt – Nagy Imre földművelésügyi és Gábor József kereskedelmi minisztert – delegáltak, azonban más fényben tűnik fel a dolog, ha hozzávesszük, hogy Molnár Erik népjóléti és Erdei Ferenc belügyminiszter is „nem hivatalos” tagja volt az MKP-nak. A külső szemlélő számára azonban egyértelmű volt a mondanivaló: az „új Magyarország” demokratikus lesz, ahol minden pártnak helye van. Hogy ez mennyire nem volt igaz, arra Vjacseszlav Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének később elhangzott nyilatkozata a legjobb példa: „Tevékenyen részt vettem az első magyar kormány megalakításában. Én hoztam létre, és elég gyorsan.”

Az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte leginkább a még nyilas és német uralom alatt álló Nyugat-Magyarországnak szóló üzenet volt; ezzel kívánták elérni a már „felszabadult” területeken állomásozó szovjet csapatok, hogy a magyar lakosság és katonaság a lehető legnagyobb mértékben akadályozza a német hadműveleteket.

Ugyanezt a célt szolgálta a Vörös Hadsereg parancsnoksága által kiadott felhívás, amely a Terror Háza Múzeum 2012.6.7-es leltári számon bejegyzett műtárgya. A dokumentum felszólítja a szovjetek által ellenőrzött területeken élőket, hogy pontosan teljesítsék a hadparancsnokság utasításait, segítsék a szovjet csapatokat és végezzék a munkájukat. Megígéri, hogy magántulajdon érintetlen marad, és az a „szovjet-katonai hatóságok védelme alatt áll.” Szintén érdekesek a továbbiak, amelyek szerint a vallásgyakorlást nem korlátozzák, és a „szovjet-katonai hatóságok nem szándékoznak Magyarország mai társadalmi rendjén változtatni és a maguk rendjét meghonosítani az általuk elfoglalt területeken”, hiszen „amikor a Vörös Hadsereg magyar területre lép, nem az a cél vezérli, hogy annak bármely részét elfoglalja”.

Ma már tudjuk, hogy hazudtak. 30 éve szabadon beszélhetünk az igazságról, arról, hogy a Vörös Hadsereg röplapja által ígérteknek az ellenkezője valósult meg: a társadalom erőszakos átalakítása, a magántulajdon felszámolása, az egypártrendszer, a vallásüldözés, a diszkrimináció és a totális terror.

 

Kalmár Miklós
történész-muzeológus