A földszinti helyiségek, a lépcsőház és a belső udvar nem tartoznak a szorosan vett kiállítótérhez, mégis szervesen illeszkednek a Terror Háza Múzeum koncepciójához.

Az előtéri lépcső végén elhelyezett két márvány emlékoszlop, az előcsarnokban játszott rövid klip, a kávézó berendezése és az ott vetített filmek, valamint az udvaron látható tank mind arra figyelmeztet: ez a ház nem közönséges lakóház, mint ahogy nem hétköznapi a történelemnek az a sötét szakasza sem, amelyet a ház történetéhez kapcsolódva bemutatunk. A lépcsőház szoborgalériája a diktatúrák torz, keserű tragikomédiájára utal: arra, hogy milyen nevetséges és bumfordi volt az a próbálkozásuk, hogy a teremtés rendjén erőszakot tegyenek.