A teremben korabeli plakátok és tárgyak idézik fel a kommunizmus hétköznapjait. A harsogó színekben virító plakátok sugallta életérzés hazug volt és sivár, akár az azt közvetítő ideológia.
„Nem hiszem, hogy butító hatása lenne a Coca Colának.”
Népsport, 1952
A második világháború után Vasfüggöny választotta el a Szovjetunió által megszállt országokat a szabad Nyugattól. Hivatalosan is megkezdődött a hidegháború. A határokat aknazárakkal, drótkerítésekkel tették áthatolhatatlanná. A Vasfüggönyt nem azért építették, hogy külső támadástól védjék meg a polgárokat, hanem hogy bezárják őket és megakadályozzák, hogy kijussanak a kommunista emberkísérlet zárttá tett övezetéből.
A mozikban a filmek előtti híradók a párt sikerüzeneteit harsogták, az újságokban csak jóváhagyott, cenzúrázott cikkek jelenhettek meg. A diákokat kötelező katonai kiképzésben részesítették és állandó volt a háborús hangulatkeltés, a harmadik világháborúval való fenyegetődzés. A nemzeti hagyományok megszüntetése érdekében új címert, új ünnepnapokat vezettek be. Többé nem volt munkaszüneti nap március 15-e, az iskolákban és a munkahelyeken helyette április 4-éről, a „felszabadulás napjáról” és november 7-éről, a bolsevik puccs évfordulójáról kellett megemlékezni. Ünnepi alkalmakkor az Internacionálét vagy a Szovjetunió himnuszát bömböltették a hangszórókból.
A kommunista tervgazdálkodás folyamatos áruhiányt eredményezett, miközben a párt vezetői mindig a csodálatos jövőről beszéltek. A boltok üresek voltak, még sok alapvető élelmiszer is hiánycikknek számított. A kommunisták persze külön ellátásban részesültek.
A Szovjetuniót másolva Magyarországon is felépítették a „nagy vezér” kultuszát. Rákosi Mátyás arcképe ott lógott minden közintézményben. A kötelező felvonulásokon Lenin és Sztálin mellett a magyar „nagytestvér” nézett le alattvalóira.
A párt propagandaplakátjai nem sokban különböznek a korabeli amerikai reklámoktól. A kommunisták hamar felmérték, mit érdemes átvenni a „bűnös Nyugattól”.
