Érdekességek

ÁVH-s tabló

A falon látható tablón az ÁVH főtiszti karának leghírhedtebb tagjait láthatjuk. Valamennyiük kezében óriási hatalom összpontosult. Nem túlzás azt állítani, hogy a diktatúra legsötétebb éveiben némelyikük élet-halál ura volt. Ők rendelkeztek az ÁVH több mint harmincezer fős állományával, beleértve a besúgókat is, amely létszámban közel másfél-szerese volt a rendőrség állományának.

„Tornaszoba”

Az Andrássy út 60. alatti épület 1956-ig állt az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) használatában. Ezt követően az ÁVH szervei elvonultak az épületből, ugyanakkor minden működésükre utaló nyomot eltüntettek. Ennek érdekében verték szét és alakították át az épület alatt húzódó börtönnek használt pincehálózatot is. A munkálatok célja az volt, hogy nyoma se maradjon az itt elkövetett bűncselekményeknek. Egyetlen helyiség maradt meg eredeti formájában, egy beugró az első emeleten, amelyet az ÁVH-s szleng „tornateremnek” hívott.

Gulag-terem

„Magyarországot példásan meg kell büntetni!” – jelentette ki a szovjet diktátor Sztálin a II. világháború végén. A szovjet megszállók „háborús kártérítésként” deportálták magyarok százezreit a Szovjetunióba, akiket a birodalom területén különböző kényszermunkatáborokban dolgoztattak a legkegyetlenebb körülmények között. A több mint 700 ezer elhurcolt közül 300 ezren soha nem térhettek haza. Az állandó kiállítás Gulag-termében az ő sorsukat is megismerhetjük.

Budapest ostroma

1944. március 19-én a náci Németország hadserege megszállta Magyarországot. A katonai akció egyik súlyos következménye az volt, hogy a szövetséges hadseregek légiereje megkezdte az ország bombázását. A következő hónapokban városok, gyártelepek, vasútvonalak és hidak váltak légitámadások áldozatává. A legsúlyosabb károkat Budapest szenvedte el. 1945-ben a képen látható „panoráma” fogadta a fővárosba érkezőket.

Jégzajlás a Dunán

A Nyilas terem végében egy vetített mozgóképet láthatunk, amely a zajló jeges Duna vizét ábrázolja. Az 1944 őszén és 1945 telén a Duna vizében úszó jégtáblák, a csobbanásra emlékeztető hangok, a nyilaskeresztes diktatúra egyik legkegyetlenebb epizódját örökítik meg.

A T-54-es

A Terror Háza Múzeum épületének legikonikusabb műtárgya. Amint belépünk a múzeum kiállítóterébe, azonnal a monumentális méretű harci járművel nézünk szembe. Felmerülhet a kérdés, hogyan érkezett meg a harckocsi húsz évvel ezelőtt a múzeum épületébe?

ZIM-12 gépkocsi

A Terror Háza Múzeum állandó kiállításának építése során szó szerint falakat mozgattak meg a kivitelezők. Az Át- és kitelepítések termében látható szovjet ZIM-12 típusú gépkocsi beemelését csak az épület falának megbontásával tudták megvalósítani a ház Csengery utcai oldala felől.

„Sír a magyar róna, ruszki csizma nyomja” – röplap

A kommunista diktatúra legsötétebb időszakában békéssámsoni fiatalemberek egy csoportja antikommunista szervezkedésbe kezdett. Tevékenységük középpontjában rendszerellenes röplapok nyomtatása és terjesztése állt. Az egyik legismertebb röplapjukon szerepelt a fenti szöveg.

Pór Bertalan Fogadás a parlamentben című festménye

1950-ben az „Alkotmány ünnepévé” silányított augusztus 20-ra a Kossuth-díjas festőművész Pór Bertalan új alkotással jelentkezett. A festmény Rákosi Mátyást ábrázolja parasztképviselők körében. A kép Rákosi egyik kedvence lett, Akadémia utcai irodájának falán kapott helyet, közvetlenül íróasztala mögött. A festmény 2002 óta a Terror Háza Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.

A Sztálin-szobor talapzatának reliefjei

A budapesti Felvonulási téren 1951-ben felállított gigantikus Sztálin–szobor talapzatán két évvel később helyezték el a szovjet Vörös Hadsereg és a kommunista építőmunka dicsőítését ábrázoló domborműveket, amelynek eredeti gipszmintái a Terror Háza Múzeum állandó kiállításának részét képezik.

A fej nélküli telefonáló katonanő szobra

A Terror Háza Múzeum galériájában elhelyezett fej nélküli katonanő szobra állandó kiállításunk ikonikus darabjává vált. A szobor és „lefejezésének” története egy korszak lenyomata.