A rendszerváltoztatás nem hozott nyugvópontot az ügynökkérdésben, a kiállítás ezért is számított mérföldkőnek. A látogatók hiteles képet kaptak a kommunista ügynökvilág, az állambiztonsági szolgálatok működéséről.
A tárlat tárgyi anyagához a kölcsönzött eszközök mellé az eredetiek alapján rekonstruáltunk dossziékat. Több érintett – megfigyelt és megfigyelő – személlyel készített interjút, valamint korabeli BM-oktatófilmeket is bemutattunk. A pontos tájékoztatást szolgáló, hatalmas szervezeti ábra mellett az ügynökvilág homályos irodáinak hangulatát adta vissza a filmvászonként szolgáló opálüveg és 13 darab, iratokkal ellátott korabeli írógép és asztali lámpa is.
…
Háló, hálózat. Egyszerű szavak. Dolgos elődeinknek valamikor csak egy tisztességes mesterség, a halászat jutott róla eszükbe. Gyerekeinknek pedig leginkább az internet világhálója.De nekünk, felnőtteknek – és szüleink nemzedékének még inkább – a hálózat szó egészen mást jelent. Lelki és fizikai rabságot, rettenetes emlékeket, szabadsághiányt.
Egy diktatórikus rendszer, amelynek a józanul gondolkodó, tisztességes emberek szemében léggömbnyi erkölcsi súlya, tekintélye sem volt, a hálózat acélsodronyaival kötözte magát Magyarország békés földjéhez.
A belügyi hálózat acélsodronyaival.
Akár tudtunk róla, akár nem, ez a hálózat befonta életünket. Titokban működtette egy működésképtelen rendszer, a diktatúra erőit. Voltak, akiket zsarolással hálóztak be, mások a karrierüket fonták bele a félelmetes kötelékekbe, ahonnan következmények nélkül nemigen lehetett szabadulni.
Hálózat. Titokban becsempészett lehallgató készülékek. Titokban figyelő, a belügyi hatóságoknak beszámoló ügynökök. Jelentések, utasítások hálója. Ál-barátságok hálói.
A hálót bárkire kivethették, de a hálót csak az vethette ki, aki része volt ennek a gyilkos erejű köteléknek. Tanárok figyelték diákjaikat. És diákok jelentettek a tanáraikról. Az ügynökök is figyelték egymást. Senki nem tudta, hogy őt ki figyeli. Aki bevallotta, azt a hálózat megbüntette. Csak éppen meghúzott egy szálat a hálóban.
Így működött a rendszer. A hálózati jelentések nyomán: letartóztatásokkal, börtönnel, később „csak” elbocsátással, mellőzéssel. Amit a korszak megengedett. Megjelölt dossziékban sorakoztak az adatok a megjelölt emberekről. Mindent tudni akartak róluk. Azt duplán megjelölték, akiket beszervezésre kiszemeltek.
Így éltünk. Ez volt a kor, amely után ma néhányan nem röstellnek nosztalgiázni.
Ez volt az életünk.
De szüleink nemzedéke és a saját nemzedékünk mellé fölnő egy új generáció. Akié a tudás, azé a felelősség: fiataljaink nem maradhatnak tudatlanok. Értük is jött létre ez a kiállítás. Hogy soha többé senki ne sodorhassa meg az életeket kettévágó hálózat acélkeménységű fonatait.
Schmidt Mária
