Ócsai Károly (1938. június 23. – 2011. december 22.) szobrászművész, éremművész, művésztanár. 1957-ben végezte el a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot, ahol Somogyi Józseftől és Bokros Birman Dezsőtől szobrászatot, Szentiványi Lajostól pedig festészetet tanult. Középfokú tanulmányai befejezése előtt egy évvel, 1956 októberében részt vett a forradalom és szabadságharc fővárosi eseményeiben: volt betegszállító, majd harcolt a corvinisták, illetve a Móricz Zsigmond körteret védő forradalmárok között is. A forradalom leverését követően valószínűleg barátja honfitársának, Makrisz Agamemnon kormánybiztosnak a közbenjárására sikerült elkerülnie a közvetlen megtorlást, ám érettségi után nem vették fel a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, és a szakmából is kiszorult. Ennek következtében először a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalathoz, majd a Múzeumok Központi Igazgatóságához került, ahol restaurálással, illetve kiállítás-szervezéssel foglalkozott. Első önálló kiállítását 1967-ben tarthatta meg: ettől kezdve felvételt nyert a professzionális művészek szakmai szervezeteibe, meghívást kapott számos országos, illetve külföldi kiállításra, valamint hazai és nemzetközi szimpóziumokra is. 1986 és 1996 között a Nádasdy Kálmán Művészeti Iskola szobrásztanára, 1990 és 1994 között pedig a budafoki önkormányzat képviselője, a Kulturális Bizottság alelnöke volt. Hosszú ideig foglalkozott szobrászrajzzal is: a rendszerváltoztatás után nemzetközi és hazai művészeket felsorakoztató biennálék szervezésével részt vett a műfaj magyarországi újjáélesztésében.

Formanyelvét kristálytani kutatásaira és ezzel kapcsolatos matematikai számításaira alapozva fejlesztette ki, kompozíciós és anyagkezelési stílusán is ezek hatásai érhetőek tetten. A rendszerváltoztatás után lehetősége nyílt köztéri alkotások készítésére is. Ezek közül kiemelkednek a Tabánban, illetve Süttőn felállított, személyes élményeiből táplálkozó 1956-os emlékművei.

Tevékenységét különböző szakmai fórumok számos díjjal ismerték el, így 2000-ben elnyerte a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének Millenniumi fődíját, 2003-ban pedig a Munkácsy Mihály-díjat.

Emlékérem-tervek

A kiállított öt, forgalomba nem került érmet a művész két egykori 1956-os hős emlékére tervezte. A forradalom egyik ikonikus alakja, az 1956-ban huszonnégy éves Pongrátz Gergely a Corvin közi felkelők parancsnoka volt. A nagy bajsza után a társai által csak „Bajusznak” nevezett forradalmár a végsőkig kitartott, de november utolsó napjaiban családjával elhagyta az országot, és csak 1991-ben tért haza. A kiállított érmen az egykori szabadságharcos időskori portréja látható. Az 1956-ban mindössze tizenhat éves iparművészeti gimnazista Magyar Katalin a forradalom kitörése után több társával együtt jelentkezett vöröskeresztesnek. Ócsaival együtt főleg a sebesültek mentésében vett részt. A november 4-én megindult szovjet támadást követően halálos lövést kapott, miközben egy kilencéves sebesült fiút kísért a mentőautóba.