Schmidt Mária: Boldog Sándor Istvánt azért kellett jeltelen sírba tenni, mert nála volt az igazság

2019. október 25.

Emlékhelyet avattak Boldog Sándor István koncepciós perben elítélt, 1953-ban kivégzett szalézi szerzetes tiszteletére pénteken Budapesten, a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. Az emlékhelyet Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek áldotta meg, Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója pedig beszédet mondott.

Az emlékhelyavatás előtt Erdő Péter újratemette Sándor István öt mártírtársát, akiket annak idején a szerzetessel egy napon végeztek ki és vele együtt temettek jeltelen sírba. A szerzetes és öt társa a 301-es parcellában ismeretlen helyen feküdt egészen 2018 novemberéig, nyughelyük azonosításáig és a sír feltárásáig.

 


Schmidt Mária arról beszélt: a kommunizmus már születése pillanatában megmutatta valódi arcát, hiszen a kollektív megbélyegzésen, a gyűlöleten és kirekesztésen alapuló terrorrendszere már akkor működésbe lépett. Több mint hét évtizedes európai fennállása alatt a kommunisták hatalmukat mindvégig a terror eszközeivel és a félelem ébrentartásával állandósították.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója hangsúlyozta: Egyértelmű, hogy a vallásos, istenfélő embert egy teljes világ választotta el az emberellenes, és ezért istentagadó kommunizmustól. És mert a kommunista hatalomgyakorlók saját világnézetüket kötelező érvényű abszolút igazságnak tekintették, mindazok, akik ezt visszautasították, veszélyes, elpusztítandó ellenségeknek számítottak. A közellenségek listáján tehát első helyen szerepelt a vallásos elkötelezettséggel bíró ember, legyen az pap, szerzetes, apáca vagy hitét gyakorló, egyszerű munkás – szögezte le Schmidt Mária.

Sándor István, a szolnoki vasutas család gyermeke hamar meghallotta az Úr hívását. Pályaíve nyílegyenes: szalézi szerzetes akart lenni, miközben minden megszerzett tudását, foglalkozását a hit és a rend szolgálatába állította. Bárhol járt, bármibe fogott, áldás volt rajta, lényét szeretet övezte. Mert ő is szeretett – mondta el múzeumunk főigazgatója.

A történész rámutatott: hiába szüntették meg a szerzetesrendet, zárták be a Clarit, hiába tiltották el szeretett tanítványaitól, ő továbbra is tanítani akart. Hiába kellett álnéven bujkálnia, hiába csavarták ki kezei közül nyomdász foglalkozását, hogy segédmunkás legyen a Persil Művekben, ő megtalálta az útját, hogy életcélját követhesse. És végül, hiába értesült várható letartóztatásáról, hiába menekülhetett volna meg, ő úgy döntött: marad. Akiket tanítványként rábízott a Teremtő, ha kellett, az ávósok előtt megtagadta, csakhogy megóvja életüket. 1953. június 8-án végezték ki. Szemtanúk és visszaemlékezések szerint mindvégig a krisztusi hit tanúja maradt.

Schmidt Mária kiemelte: Boldog Sándor Istvánt gyilkosai jeltelen sírba kaparták el. Családja csak két évvel később értesülhetett szeretett gyermekük haláláról. Földi maradványait 2018 novemberében sikerült megtalálni a Rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában. Most temetjük el méltóképpen, most kapja meg a neki járó végtisztességet, hatvanhat évvel a kivégzése után. De az igazság – tanítja nekünk George Orwell – akkor is létezik, ha tagadják. Nincs ez másképp Sándor István esetében sem, akit 2013. október 19-én avattak boldoggá – jeletette ki.

A Terror Háza Múzeum főigazgatója végezetül hangsúlyozta: Boldog Sándor István nem egyszerűen legyőzte gyilkosait, de meg is semmisítette őket. Nem hatvan vagy hatvanhat évvel halála után, de már akkor, 1953. június 8-án, kivégzése napján. Azért kellett koholt vádakkal elítélni, azért kellett jeltelen sírba tenni, mert nála volt az igazság.

Radnainé Fogarasi Katalin, a Nemzeti Örökség Intézetének (NÖRI) főigazgatója úgy fogalmazott: Sándor István emlékhelye "minden magyarnak példát mutat arra, hogy meggyőződésünkért és hitünkért kivégezhetnek, elföldelhetnek méltatlanul, de emlékünket nem tudják tömegsírba zárni".

Az intézet törekvése, hogy feltárják az általuk gondozott három parcella, a 298-as, a 300-as és a 301-es történetét és segítsék az ott nyugvók azonosítását – mondta, hozzátéve, ezért nem volt kérdés, hogy partnerek lesznek Sándor István és mártírtársai földi maradványainak felkutatásában.

A NÖRI főigazgatója reményét fejezte ki, hogy a Sándor István-emlékhely zarándokhellyé válik, a szalézi szerzetes mártírtársai, Zana Albert, Zalatnai Tivadar, Hautzinger József, Káldi Gyula, Farkas Ferenc pedig békében nyugodhatnak.

Ábrahám Béla, a magyar szalézi tartomány vezetője az MTI-nek elmondta: azokat a csontokat, amelyek a DNS-vizsgálatok alapján biztosan Boldog Sándor István maradványai, egy december elején kezdődő eljárás során a szalézi szerzetes ereklyéiként hitelesítik.

Boldog Sándor István 1914. október 26-án született Szolnokon. Ott végezte a fémipari szakiskolát, majd - már szerzetesjelöltként – a szaléziak újpesti nyomdájába került. 1941 és 1945 között kisebb megszakításokkal híradós katonaként szolgált a hadseregben. A világháború után nyomdászmester lett, közben fiatalokat oktatott.

1950 tavaszán betiltották a rendek működését, de Sándor István magánházakban összejöveteleket szervezett, hittant tanított.

1952 júliusában letartóztatták illegális tevékenysége miatt, a hadbíróság halálra ítélte, és 1953. június 8-án kivégezték. 2013. október 19-én avatták boldoggá.

(THM/MTI)