Nőnek lenni és maradni, nem csak a Kádár-korban

2019. szeptember 25.

Kormos Valéria Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban című kötetétben tíz személyes történetet mutat be a Kádár-korban élő nőkről, olyanokról, akik a fennálló rendszer ellenére is merték megvalósítani önmagukat. A könyvet szeptember 24-én mutatták be a Terror Háza Múzeumban.

Kormos Valériára a Népszabadságban megjelent lányexportról szóló cikke után figyeltek fel, ezt követően került a Nők Lapjához, ahol 1990-ig dolgozott. Ahogy ő fogalmazott: „akkor beletaláltam valaminek a közepébe”. A női sorsok mellett később olyan kényes témákkal is foglalkozott, mint a Fenyő-gyilkosság. „Mint minden egészséges lelkű fiatalnak, nekem is óriási igazságérzetem volt. Egy olyan korszakban, ahol az igazságnak csak egy morzsáját tudtuk megjeleníteni” – mondta. A Nők Lapjánál már tudatosan kereste azokat a szituációkat – legyen az családi dráma, konfliktus egy kis faluban, egy elhagyatott bányásztelepülés története –, amelyek által valamit mutatni tud a valóságból is. A húsz év alatt pedig mindössze két-három olyan írása volt, ami nem jelenhetett meg. A nyolcvanas évek végén új főszerkesztőt kapott a lap, akkor már érezni lehetett a változást is, hiszen olyan témákkal is foglalkozhatott, mint a Rákosi-rendszer meghurcolt szereplői vagy a kivégzett Sólyom altábornagy lányának, Sólyom Ildikó színésznőnek a története.

Szurovecz Kitti, író, újságíró a kötet kapcsán elmondta: lassan olvasta az Álomszövőket, hiszen minden történet annyira mély volt és annyira nehéz, hogy idő kellett ezeknek a feldolgozásához. Hozzátette: minden történetben volt számára valami ismerős, hiszen édesanyja és a két nagynénje, ebben a harminc évben – amit a könyv felölel – voltak fiatalok, nőként és anyaként ekkor „szárnyaltak”. „Az én két nagynéném is volt társbérletben a hetvenes évek elején többed magukkal, és voltak Budapesten ágybérletben, ahol még fürdeni sem tudtak. A gyárban tudtak zuhanyozni, mosni a ruhájukat, hétvégén pedig mentek haza a kis faluba, Békés megyébe és vitték haza a pénzt, amit megkerestek. Annyira sokan próbáltak meg akkor is kitörni és valami jobbat keresni” – mondta, majd hozzátette: ezek erőt adó írások, így az Álomszövők még motivációs könyvként is megállja a helyét.

B. Varga Judit, történész, muzeológus, a kötet szerkesztője, kiemelte: a XX. század történelméből az emberi sorsokat kell megjelenítenünk, erre nagyon jó példa a Terror Háza Múzeum, amely jóvátételként is funkcionál, ahogyan ez a könyv is egyfajta jóvátétel ezeknek a nőknek. Elmondta: a Nők Lapja, amely minden otthonban ott volt, és 1981-ben már az egymilliós példányszámot is meghaladta, ebben nagyon sokat segített, hogy a nő, akkor is, ha bármit várt el tőle az adott politikai rendszer meg tudjon maradni annak, ami a legfontosabb: a család lelkének. „Nőnek lenni és maradni, nem csak a Kádár-korban, valahogy ezt kellene megtanítanunk a lányainknak, talán saját magunknak is” – fűzte hozzá a történész.

„Nagyon sok szereplőmnek nem adatott meg a továbblépés, ezeknek a névtelen, elfeledett nőknek próbáltam visszaadni valamit” – mondta Kormos Valéria.

A könyvbemutatót Schäffer Erzsébet laudációja nyitotta meg.

Az Álomszövők - Nőnek lenni a Kádár-korban című kötet megvásárolható a Terror Háza Múzeumban és országszerte a nagyobb könyvesboltokban.