Sok érdeklődő pódiumbeszélgetésünkön és dedikálásainkon az Ünnepi Könyvhéten

2019. június 16.

A kánikula ellenére is szép számmal eljöttek meghallgatni Békés Márton, Kormos Valéria és Tallai Gábor pódiumbeszélgetését a 90. Ünnepi Könyvhéten, a Duna-korzón. A szerzők most megjelent kiadványai mellett a rendszerváltoztatásról is szó esett.

Tallai Gábor programigazgató hangsúlyozta, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány pódiumbeszélgetésén ezúttal két olyan kiadványt bemutatására vállalkoztak, melyekre egyaránt jellemző: azt vizsgálják, miként térhetünk vissza a normalitás világába.

Kormos Valéria újságíró, Álomszövők – Nőnek lenni a Kádár-korban című könyvéről elmondta: hajlamosak vagyunk mindent feketekén-fehéren látni, ő azonban szerette volna megmutatni az árnyalatokat is. „Hogyan lehetett ebben az időszakban élni, becsületesen, emberi, női, családi értékeket létrehozni és megtartani?” Kiemelte: óriási élmény volt számára ezekkel a nőkkel kapcsolatba lépni, és leírni a történetüket.

A szerző elárulta: írói pályája során annyi negatív dologgal találkozott, és annyi olyan ügyet vitt végig, „ami nem volt éppen veszélytelen”, hogy különleges volt számára ezekkel a pozitív sorsokkal foglalkozni.

Tallai Gábor Békés Márton Fordul a szél című könyve kapcsán arról beszélt: a történész szerinte fontos feladatának tekintette, hogy olyan szerzőket – és általuk értékeket – fedeztessen fel újra az olvasóval, mint Kant, Bacon vagy éppen Carl Schmitt.

„Ex nihilo” – jegyezte meg Békés Márton, mondván: „a semmiből csak Isten volt képes teremteni”, indokolva a nagy hatású szerzőktől való hivatkozást. Nekünk csak vissza kell nyúlnunk nagyanyáink vagy dédanyáink korához, és azt kell észrevennünk, hogy az előttünk járó generációk olyan tudást halmoztak fel, amit nagy kár lenne elvesztegetni.

 A Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója kijelentette: lassan húsz évvel a századforduló után be kell lépnünk végre a 21. századba, és meglátása szerint ez Közép- és Kelet-Európában könnyebben és szabadabban fog menni, mint Nyugat-Európában. „A Vasfüggöny leomlása után harminc évvel Európa középső és keleti része lett a nyugat”, hozzátéve: a nyugat feladta az eredeti eszméit, egyetlenegyet, a „gyarmatosítás borzalmát” kivéve, amellyel jelenleg is többek között a régiónkat célozzák.

A kötet címéhez kapcsolódva Békés Márton elmondta: értékelése szerint mostanában több korszak egyszerre zárul le. „A neoliberális kurzus, ami a hidegháború után érvényesült, véget érni látszik”, ahogy az „amerikai világhegemónia” is. „Az Egyesült Államok végre önmagára koncentrál, és nem gondolja úgy, hogy egyes államokat el lehet bombázni a demokráciáig.” Továbbá úgy tűnik, hogy az első világháborút követő status quo-n is repedések jelennek meg – mutatott rá a kutatási igazgató.

Kormos Valéria a rendszerváltoztatás időszakára visszaemlékezve elmondta: nagy izgalommal latolgattuk, hogy vajon „tíz év vagy húsz év”, amíg helyrerázódunk, például gazdaságilag? „Ne felejtsük el azt sem, hogy az a változás, amit mi nagyon nagy várakozással, boldogsággal éltünk meg, az nagyon sokak egzisztenciális válságát, sok esetben tragédiákat jelentett.” Hozzátette: az a nyugati demokrácia pedig, ami után mi idehaza sóvárogtunk, már nem létezik, ez már a ’70-es években „lefelé kezdett el menni”.

„Az ország harminchárom évet élt Kádár János uralma alatt, és azóta harminc év telt el”, de az, hogy valóban magunk mögött hagyjuk a régi rendszert, még sok idő szükséges. Hiszen a törvények átírásával ellentétben a gondolkodási struktúrák lebontásához minimum ötven-hatvan év kell – jelentette ki.

A pódiumbeszélgetés után Kormos Valéria és Békés Márton mellett Schmidt Mária: Új világ született 1918-1923, Szájer József: Ne bántsd a magyart!, Gát Ákos Bence: Küzdelem az európai színtéren és Gerő András: Hit, illúziókkal című könyvét dedikálta. A dedikálásokról készült Galéria a cikk alatt található.