Fényképek és beszámolók alapján rekonstruálták az ÁVH egykori vezetőjének dolgozószobáját. A monitorokon túlélők számolnak be az ÁVH vallatási módszereiről. A kis képernyőkön olyan kommunistákat láthatunk, akik a rendszer vezetői, majd foglyai, áldozatai lettek. Sokan először vallattak, majd vallottak, később újra a vallatók közé álltak.
„A biztonság és az erő érzése tölt el minden becsületes embert, ha az ávósokat látja.”
A diktatúra napilapja, a Szabad Nép, 1950-ben
A politikai rendőrség, az ÁVH vezetője Péter Gábor egykor szabóinasként kezdte, de végül a kommunista párt terrorszervezetében találta meg a helyét. Az Andrássy út 60. egykori teljhatalmú ura hiába teljesítette Rákosi Mátyás és a szovjet helytartók minden utasítását, elvtársai őt is a pincebörtönbe zárták.
Az ÁVH-sok, ha kellett, saját szüleiket vagy testvéreiket is elfogták, hogy megkínozzák vagy halálra verjék őket. Péter Gábor birodalma maga volt pokol. Aki egyik nap még vallató volt, azt akár már másnap ájultra vagy halálra verték egykori kollégái. A rendszer paranoiás jellegét jelzi, hogy nem csupán az Andrássy út 60. vezetőjének két felettese, Rajk László (1949) és Kádár János (1951) belügyminiszterek kerültek a politikai rendőrség fogságába, de Sztálin antiszemitizmusa miatt 1953-ban végül a zsidó felmenőkkel rendelkező Péter Gábort és több munkatársát is rács mögé zárták.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után a gyűlölt ÁVH-t újra átkeresztelték. A szervezet új neve Politikai Nyomozó Főosztály lett. De az új pártvezető, Kádár János az 1956 utáni megtorlásokban is a korábbi ávósok „szakértelmére” támaszkodott.
